A narancssárga oroszlánfarok titka

A negyeddöntők közül előzetesen mindenki a két vasárnapitól várta a nagyobb csatát, a több izgalmat. Szombaton Olaszország és Portugália ugyanis a vártnál könnyebben jutott az elődöntőbe Románia és Törökország ellenében. A vasárnapi program két igazi presztízscsatát ígért, a társrendező hollandok Jugoszláviát fogadták (a két csapat az 1998-as világbajnokságon is találkozott, ott 2-1-re a hollandok nyertek), míg este a két nagy rivális, Spanyolország és Franciaország találkozott. Nos, Rotterdamban az izgalmakat kedvelőknek és a meglepetésre váróknak csalódniuk kellett, Hollandia ugyanis álomjátékkal kiütéses, 6-1-es győzelmet aratott Jugoszlávia ellen.A Rotterdamba érkezőket nagyon hűvös, esős idő fogadta, a viharos szél a Feyenoord stadionjának, a De Kuipnak a dekorációját sem kímélte, a stadion körüli világító lámpákról több helyen is letépte az Euro 2000 feliratú zászlókat. A helyieket a mostoha időjárás cseppet sem zavarta, a dermesztő hidegben többen pólóban, rövidnadrágban érkeztek csapatuk mérkőzésére. Természetesen felesleges is megemlíteni, hogy az 51 504 férőhelyes stadiont (De Kuip, azaz magyarul Teknő) zsúfolásig megtöltötte a narancssárgába öltözött nép.Hogy a derék drukkerek mi mindent aggattak magukra, lehetetlen felsorolni, számomra az oroszlánfarok volt a sláger. Több hölgy is nadrágjának övére erősítve viselte, majd a szurkolói dalok ritmusára büszkén pörgette. Lúdbőröztető volt a hangulat, a mérkőzést megelőző egy órát megállás nélkül végigénekelték a hazaiak. A jugoszláv szurkolók – lehettek három-négyezren – nótái minden igyekezetük ellenére elvesztek a hangorkánban.Vujadin Boskov szövetségi kapitány válogatottjának igazi arcát három csoportmérkőzés után sem sikerült megismerni, de most már nem is fogjuk. A szlovének ellen 0-3-ról emberhátrányban hét perc alatt egyenlítő plávik a norvégok ellen már jobban összpontosítottak, de a második játékrészben az eredmény tartásán kívül mással nem foglalkoztak (1-0). A spanyolok ellen vezettek, jól is futballoztak, de a hosszabbításban két gólt kapva veszítettek (3-4), majdnem kiestek. A 270 perc alatt tehát megjárták a poklot és a mennyet egyaránt. A negyeddöntőben a hollandok jóvoltából már nem volt választásuk – a purgatóriumba kerültek.A kékek egy percig sem tudták felvenni a hollandok által diktált ritmust, védelmük és középpályájuk csak a taktikai táblán létezett. Sztojkovics ezúttal is nagyon keveset futott, de mivel a labdával nem találkozott, így indítani sem tudott, Jugovics és Drulovics csak árnyéka volt önmagának, míg elöl nagyon magára hagyatottan küzdött a csoportmérkőzéseken négy gólt szerzett Milosevics, valamint ékpárja, Mijatovics. A hollandok a szó szoros értelmében csúcsra járatva futballoztak, Davids és Bergkamp mesterien fogta össze a csapatot, míg elöl a két villámgyors szélső, Overmars és Zenden rendre a jugoszláv védelem mögé került. Az állandóan pulzáló, hihetetlen tempóban futballozó házigazdák először a 24. percben állították megoldhatatlan feladat elé az addig több bravúrt is bemutató Kralj kapust, majd Kluivert a 38. percben már második találatát jegyezte.Mögöttem két jugoszláv újságíró foglalt helyet, akik az első húsz percben inkább szurkolóként viselkedtek (minden jó passz után Szavót, Pedját, Pikszit éltették), de a félidőben, mivel már nem volt miért szurkolniuk, újságíróként öszszegezték a látottakat: „Nagyon gyengén játszik a válogatottunk, szinte nincs is nálunk a labda. A védelem maga a csőd, Boskov tévedett, Mihajlovics középre állítása rossz húzás volt. A Lazióban ott van mellette a gyors Nesta, aki ki tudja segíteni, de itt Szaveljics és Djukics is lassú a holland szélsők mellett. Félek, ahogy elfogy majd az erejük, még több gólt kapunk” – mondta az idősebbik, aki meglepően jó jósnak bizonyult.A Rotterdamba érkezőket nagyon hűvös, esős idő fogadta, a viharos szél a Feyenoord stadionjának, a De Kuipnak a dekorációját sem kímélte, a stadion körüli világító lámpákról több helyen is letépte az Euro 2000 feliratú zászlókat. A helyieket a mostoha időjárás cseppet sem zavarta, a dermesztő hidegben többen pólóban, rövidnadrágban érkeztek csapatuk mérkőzésére. Természetesen felesleges is megemlíteni, hogy az 51 504 férőhelyes stadiont (De Kuip, azaz magyarul Teknő) zsúfolásig megtöltötte a narancssárgába öltözött nép.Hogy a derék drukkerek mi mindent aggattak magukra, lehetetlen felsorolni, számomra az oroszlánfarok volt a sláger. Több hölgy is nadrágjának övére erősítve viselte, majd a szurkolói dalok ritmusára büszkén pörgette. Lúdbőröztető volt a hangulat, a mérkőzést megelőző egy órát megállás nélkül végigénekelték a hazaiak. A jugoszláv szurkolók – lehettek három-négyezren – nótái minden igyekezetük ellenére elvesztek a hangorkánban.Vujadin Boskov szövetségi kapitány válogatottjának igazi arcát három csoportmérkőzés után sem sikerült megismerni, de most már nem is fogjuk. A szlovének ellen 0-3-ról emberhátrányban hét perc alatt egyenlítő plávik a norvégok ellen már jobban összpontosítottak, de a második játékrészben az eredmény tartásán kívül mással nem foglalkoztak (1-0). A spanyolok ellen vezettek, jól is futballoztak, de a hosszabbításban két gólt kapva veszítettek (3-4), majdnem kiestek. A 270 perc alatt tehát megjárták a poklot és a mennyet egyaránt. A negyeddöntőben a hollandok jóvoltából már nem volt választásuk – a purgatóriumba kerültek.A kékek egy percig sem tudták felvenni a hollandok által diktált ritmust, védelmük és középpályájuk csak a taktikai táblán létezett. Sztojkovics ezúttal is nagyon keveset futott, de mivel a labdával nem találkozott, így indítani sem tudott, Jugovics és Drulovics csak árnyéka volt önmagának, míg elöl nagyon magára hagyatottan küzdött a csoportmérkőzéseken négy gólt szerzett Milosevics, valamint ékpárja, Mijatovics. A hollandok a szó szoros értelmében csúcsra járatva futballoztak, Davids és Bergkamp mesterien fogta össze a csapatot, míg elöl a két villámgyors szélső, Overmars és Zenden rendre a jugoszláv védelem mögé került. Az állandóan pulzáló, hihetetlen tempóban futballozó házigazdák először a 24. percben állították megoldhatatlan feladat elé az addig több bravúrt is bemutató Kralj kapust, majd Kluivert a 38. percben már második találatát jegyezte.Mögöttem két jugoszláv újságíró foglalt helyet, akik az első húsz percben inkább szurkolóként viselkedtek (minden jó passz után Szavót, Pedját, Pikszit éltették), de a félidőben, mivel már nem volt miért szurkolniuk, újságíróként öszszegezték a látottakat: „Nagyon gyengén játszik a válogatottunk, szinte nincs is nálunk a labda. A védelem maga a csőd, Boskov tévedett, Mihajlovics középre állítása rossz húzás volt. A Lazióban ott van mellette a gyors Nesta, aki ki tudja segíteni, de itt Szaveljics és Djukics is lassú a holland szélsők mellett. Félek, ahogy elfogy majd az erejük, még több gólt kapunk” – mondta az idősebbik, aki meglepően jó jósnak bizonyult.A Rotterdamba érkezőket nagyon hűvös, esős idő fogadta, a viharos szél a Feyenoord stadionjának, a De Kuipnak a dekorációját sem kímélte, a stadion körüli világító lámpákról több helyen is letépte az Euro 2000 feliratú zászlókat. A helyieket a mostoha időjárás cseppet sem zavarta, a dermesztő hidegben többen pólóban, rövidnadrágban érkeztek csapatuk mérkőzésére. Természetesen felesleges is megemlíteni, hogy az 51 504 férőhelyes stadiont (De Kuip, azaz magyarul Teknő) zsúfolásig megtöltötte a narancssárgába öltözött nép.Hogy a derék drukkerek mi mindent aggattak magukra, lehetetlen felsorolni, számomra az oroszlánfarok volt a sláger. Több hölgy is nadrágjának övére erősítve viselte, majd a szurkolói dalok ritmusára büszkén pörgette. Lúdbőröztető volt a hangulat, a mérkőzést megelőző egy órát megállás nélkül végigénekelték a hazaiak. A jugoszláv szurkolók – lehettek három-négyezren – nótái minden igyekezetük ellenére elvesztek a hangorkánban.Vujadin Boskov szövetségi kapitány válogatottjának igazi arcát három csoportmérkőzés után sem sikerült megismerni, de most már nem is fogjuk. A szlovének ellen 0-3-ról emberhátrányban hét perc alatt egyenlítő plávik a norvégok ellen már jobban összpontosítottak, de a második játékrészben az eredmény tartásán kívül mással nem foglalkoztak (1-0). A spanyolok ellen vezettek, jól is futballoztak, de a hosszabbításban két gólt kapva veszítettek (3-4), majdnem kiestek. A 270 perc alatt tehát megjárták a poklot és a mennyet egyaránt. A negyeddöntőben a hollandok jóvoltából már nem volt választásuk – a purgatóriumba kerültek.A kékek egy percig sem tudták felvenni a hollandok által diktált ritmust, védelmük és középpályájuk csak a taktikai táblán létezett. Sztojkovics ezúttal is nagyon keveset futott, de mivel a labdával nem találkozott, így indítani sem tudott, Jugovics és Drulovics csak árnyéka volt önmagának, míg elöl nagyon magára hagyatottan küzdött a csoportmérkőzéseken négy gólt szerzett Milosevics, valamint ékpárja, Mijatovics. A hollandok a szó szoros értelmében csúcsra járatva futballoztak, Davids és Bergkamp mesterien fogta össze a csapatot, míg elöl a két villámgyors szélső, Overmars és Zenden rendre a jugoszláv védelem mögé került. Az állandóan pulzáló, hihetetlen tempóban futballozó házigazdák először a 24. percben állították megoldhatatlan feladat elé az addig több bravúrt is bemutató Kralj kapust, majd Kluivert a 38. percben már második találatát jegyezte.Mögöttem két jugoszláv újságíró foglalt helyet, akik az első húsz percben inkább szurkolóként viselkedtek (minden jó passz után Szavót, Pedját, Pikszit éltették), de a félidőben, mivel már nem volt miért szurkolniuk, újságíróként öszszegezték a látottakat: „Nagyon gyengén játszik a válogatottunk, szinte nincs is nálunk a labda. A védelem maga a csőd, Boskov tévedett, Mihajlovics középre állítása rossz húzás volt. A Lazióban ott van mellette a gyors Nesta, aki ki tudja segíteni, de itt Szaveljics és Djukics is lassú a holland szélsők mellett. Félek, ahogy elfogy majd az erejük, még több gólt kapunk” – mondta az idősebbik, aki meglepően jó jósnak bizonyult.A második félidőben Kluivert három perc alatt két újabb góljával (igaz, utóbb a harmadikat elvették tőle) padlóra küldte Mihajlovicsékat, majd az utolsó negyedórában a holland örömfutball még két Overmars- és egy Milosevics-találatot eredményezett. „Normális” körülmények között ugyanis a narancsmezes védelem nem tud olyan gólt kapni, mint kapott most a 92. percben.A hollandok szenzációsan futballoztak, úgy, ahogy nyilván nagyon sokáig nem fognak, de láthatóan kiváló, a végső győzelem megszerzésében joggal bízó csapatuk van. A mérkőzés újra bebizonyította, hogy a remek egyéni képességek, az oly sokat emlegetett balkáni vagányság csak percekig tudja felvenni a versenyt a tökéletesen megszervezett, szinte gépként működő csapatjátékkal.„A fiúk csodálatos estét szereztek, büszke vagyok rájuk. Patrick szenzációsan játszott, de ugyanezt mondhatom el csapatom valamennyi tagjáról, csakúgy mint a közönségről” – értékelte a látottakat Frank Rijkaard, a hollandok szövetségi kapitánya. Az Eb legidősebb mesterének, a hatvankilenc esztendős Vujadin Boskovnak, aki eddig minden sajtótájékoztatóján kieszelt valami poént, most nem volt kedve viccelődni. Inkább arról beszélt, hogy talán hamarabb át kellett volna állniuk a négy-négy-kettes hadrendről, a három-öt-kettőre, hogy Bergkampot semlegesíteni tudják.Alighogy véget ért a sajtótájékoztató, a médiaközpontban megindult a pozícióharc a televíziók előtt. A jobb helyekért vívott versenyt a szervezők tették még izgalmasabbá, mivel biztonsági előírásokra hivatkozva nem engedték, hogy az újságírók székeket vigyenek ki a munkahelyek közötti folyosóra! Jómagam azon szerencsések közé tartoztam, akik találtak egy beszögelést a székük számára, mások álldogálva, a földre kuporodva vagy az üdítőautomata előtt vásárlást imitálva figyelték a spanyol– francia mérkőzést.Hamar kiderült, hogy a negyeddöntők rangadóját választók biztosan kevesebb gólt, de jobb meccset látnak, mint mi, a rotterdami kilencven percet előnyben részesítők. A spanyolok a torna folyamán most játszottak először úgy, ahogyan azt az elmúlt két évben látottak alapján várták a szakemberek. A roppant flexibilis középpá-lyássoruk gyors, rövidpasszos játékával bizony feladta a leckét a világbajnok franciáknak, különösen Munitis tette próbára Thuramot.„Válogatottunk legközvetlenebb, legbarátságosabb játékosa. Érezhető a viselkedésén, hogy ő csak a Racing Santan-derben és nem a Realban vagy a Barcában játszik. Mindig készséges az újságírókkal, amikor interjút csináltam vele, elhívott lovagolni is” – mesélte a szélsőről korábban Fernando, a Radio Catalunya riportere.Mindkét oldalon remekül megszervezett védelmek álltak szemben a világklasszis csatárokkal, így jobbára lendületes, az ínyenceket is kielégítő mezőnyjáték folyt a pályán. Az első nagy helyzet a franciák előtt adódott, a hosszú, de ritka szálú hajától megszabadult Paco egy másodpercre megfeledkezett Zidane-ról, de a világbajnok karmester lyukat rúgott (!) az ötösön. Ami nem sikerült a Juventus középpályásának moz-gó labdából, az állítottból igen: a 32. percben mesterien csavart Canizares kapujának jobb felső sarkába.A spanyolok négy perccel képsőbb Collinának, az olasz játékvezetőnek köszönhetően egyenlítettek. A talján, aki a holland–cseh mérkőzés után napokig volt beszédtéma Európa-szerte, de főleg kontinensünk középső részén, ismét gondoskodott róla, hogy újfent a lapok címlapjára kerüljön. A sokadik tizenhatoson belüli Thuram–Munitis összecsapás kimenetelét egy büntetővel döntötte el a spanyol javára. Mendieta egyenlítése ellenére a csapatok nem döntetlennel vonultak az öltözőbe, mert az utolsó előtti percben Djorkaeff szép lövéssel újra megszerezte a franciáknak a vezetést.A második játékrészben volt miért szurkolniuk a bruges-i stadion lelátóján ismét tiszteletüket tett francia futballfeleségeknek. A Linda Evangelista (Barthez választottja) és Adriana Sklenarikova (Karem-beu felesége) nevével fémjelzett hölgykoszorú egyre vidámabban konstatálta a percek múlását (kedveseiknek erre nem volt idejük és erejük a zöld gyepen, mivel a spanyolok mindent megpróbáltak az egyenlítés érdekében, míg Roger Lemerre, a francia kapitány csak a 81. percben cserélt először és utoljára), szájuk csak akkor görbült sírásra, amikor Collina másodszor is ajándéktizenegyest adott a spanyoloknak. A büntetőt ismét az az Abelardo „harcolta” ki, aki a jugoszlávok ellen egyszer már túljárt a játékvezető eszén. Raúl azonban nem tudott Barthezén, a csatár lövése a jobb felső sarok mellett hagyta el a játékteret. „Az igazság” – tört ki mellettem két francia fotósból az örömkiáltás. Urzáiz még visszahozhatta volna a spanyolok reményeit, de az ő fejese is elkerülte a francia kaput, így maradt a világbajnok 2-1-es győzelme.