Az emberevő

Mike Tyson rászokott az emberhúsra. Az Evander Holyfield elleni emlékezetes mérkőzése után kannibálként aposztrofált „Vasmiki” akkor még nem tarthatta meg új becenevét, legutóbbi megnyilatkozásával azonban okot szolgáltatott a tollforgatóknak arra, hogy az „emberevő” jelzőt is felvegyék az egykori profi ökölvívó-világbajnok nevével ekvivalens kifejezések szótárába. Legalább nem lesz gondunk a szinonimákkal.Annak idején a kollégák nem cikkeztek arról, ízlett-e Tysonnak a Holyfield füléből kiharapott darab, egyáltalán: jóízűen elfogyasztotta-e vagy undorral kiköpte a barát fülét. A múlt szombati, Savarese elleni győzelme után a világbajnok Lennox Lewisnak küldött üzenete ismeretében az előbbi változatra tippelek. Másként nehéz elképzelni, hogyan sóvároghatna a notórius botrányhős epedve Lewis szíve, illetve gyermekei után. („A szívedet akarom. Meg akarom enni a gyerekeidet.”)Az antropofág fantáziáktól gyötört, depressziós amerikaira bizonnyal nagy hatást gyakorolhatott valamelyik indián kalandfilm. A primitív emberek ugyanis azért hasították ki ellenfelük szívét, mert úgy gondolták, ezzel a lelkét is megszerzik, elpusztítják. Az utódok kiirtásának gondolata hasonló értelemmel bír.Iron Mike-ot minden bizonnyal ez, a gyűlölt ellenfél totális megsemmisítése, elpusztítása motiválja. Ahogy az jó sportemberhez illik. Arra gondolni sem merek, hogy Lewis lelke arra kell neki, hogy újat szerezzen a sajátja helyet. Pedig lehet, hogy így van. Önnön lelke ugyanis olyan végtelenül sötét, mint egy kozmikus fekete lyuk, még az elméjénél is sötétebb, és lehet, hogynéha ő maga is megijed tőle.