Sírt az elbukott meccs után

A portugálok megunták az Eb-n a nyüzsgő újságírókat, és a hétfő estére eredetileg nyílt edzésnek hirdetett tréning első tíz perce után a biztonsági őrök segítségével karámon kívül terelték a zsurnalisztákat Ermelóban. A kollégák persze morogtak, majd beletörődve a megváltoztathatatlanba, megkezdték közelharcukat a sajtószoba legjobb helyeiért. Ilyenkor új cipőben öngyilkosság eljönni a sajtókonferenciára, mert a lábbelik többsége perceken belül fényét veszti.Miközben a nemzetközi zsurnalisztahad odabent epedve várja a nyilatkozatokat, az élelmesebbje (magyar, angol, német) a hátsó ajtóhoz oson, mert tudja: az interjúalanyokat itt csempészik ki az autóbuszhoz.A terv bevált! A helyszín tehát Ermeló, a csendes északholland városka, amelynek stadionja nem nagyobb a siófoki pályánál. (Más összehasonlítást ne végezzünk!) A fal mellett lapulunk, s tudjuk, hamarosan az Euro 2000 egyik ifjú sztárja, a portugál Nuno Gomes lép ki az ajtón.Az őt kísérő sajtófőnöknek meglepődni sincs ideje, már forognak is a magnók, záporoznak a kérdések, s a dühös luzitán kísérő egyszerűen nem tudja elvontatni a BBC, ZDF, a Magyar Televízió és Rádió képviselője elől a fiatal csillagot, aki láthatóan fürdik a népszerűségben. Szemünkben ő még a romlatlan zseni, aki imád nyilatkozni (nem úgy, mint Figo, ő kézlegyintéssel sétál tovább az újságírók előtt), aki három gólt lőtt, aki papucsban a füvön állva mosolyog a kérdezőkre.– Hogyan értékeli eddigi teljesítményét az EB-n? – jött az első kérdés.– Három gólt szereztem, de nem vagyok túlságosan elégedett, mert eddig legalább ötöt vártam magamtól – hangzott az igencsak meglepő válasz. – Nem baj, majd az elődöntőben a franciák ellen bepótolom lemaradásomat.– Komolyan gondolja, hogy esélyesek a világbajnokkal szemben Brüsszelben?– Miért ne? Portugália játszsza a legszebb focit ezen a tornán, ebben azt hiszem, önök is egyetértenek. Nem félünk a világbajnoktól, már napok óta azt hangoztatjuk, hogy ők is csak emberek, nem robotok, akik ellen képtelenség nyerni. Az egész ország szomjazik a sikerre, hiszen a kilencvenegyes junior világbajnokság megnyerése óta várják az emberek a nagy diadalt.– Hogyan emlékezik viszsza az angoloknak lőtt első góljára?– Az egy mámorító pillanata volt és marad az életemnek, hiszen korábban soha nem tudtam betalálni válogatott mérkőzésen. Erre pont Seamenék ellen én szereztem a győztes gólt! Az öltözőben mindenki veregette a hátamat, sőt Abel Xavier még meg is csókolt. Kissé szúrt a szakálla...– Melyik volt az Eb-n az eddigi legnehezebb mérkőzésük?– A románokkal vívott találkozón borzalmasan meg kellett szenvednünk a diadalért. Hagiék durván játszottak, ott ütöttek, rúgtak minket, ahol csak tudtak. Viszont a német és az angol meccsen igazi örömfoci folyt a pályán portugál módra.– Mi a titkuk, illetve hogyan készülnek fel a mai elődöntőre?– Titok nincs, csak jó csapat és nagyszerű emberek vannak. Nekem különösen fontos lesz a francia meccs, hiszen 1996. január 24-én éppen a gallok ellen voltam először válogatott. És még valami: egy kisvárosban, Amarantéban születtem, nyolcévesen tátott szájjal ültem a tévé előtt, amikor 1984. június 23-án Portugália hosszabbítás után 3–2-re kikapott Franciaországtól az Eb elődöntőjében. Ma este biztosan rengeteg nyolcéves portugál kisfiú ül le a készülékek elé odahaza. Nem szeretném, ha úgy sírnának, mint én tizenhat éve. Nekik, magamnak és persze az egész országnak szeretnénk boldogságot okozni.