Családi futó váltó

Még leírni is nehéz, Földingné Nagy Judit hosszú és eredményes pályafutása alatt ötvenkétszer futotta le a maratoni távot, tehát az elmúlt 14 évben versenyszerűen teljesített 2200 kilométert. A Győri Dózsa 36 éves atlétanője ugyan már a „veterán” korosztályba tartozik, de a fiatalokat megelőzve pályacsúccsal nyerte vasárnap harmadik bajnoki aranyérmét a Kaiser’s-Plus maratonin.

- Atlétika -

Földingné Nagy Judit munkahelye a természet és a győri atlétikai pálya, ahol naponta kétszer edz. Férje és edzője, Földing Ottó testnevelő tanár reggelente lányukkal, Rékával iskolába megy, a feleség pedig futni indul Győrújbarát környékén 20-25 kilométert.
– Habár csoportban jobban szeretek edzeni, de egyedül sem érzem magam magányosnak. Elindulok, és egy-két kilométer után már élvezem a mozgást, a testem fut, a gondolatom viszont szárnyal. Ma reggel például az edzés alatt gondolatban újra lefutottam a bajnokságot. A táv elején jól ment, a végén viszont fájt a gyomrom, s nagyon megszomjaztam, pedig négy kilométerenként ittam egy kis vizet.
A Győri Dózsa atlétanője 22 éve versenyez, 14 esztendeje kezdte el a maratoni futást, 1990-ben az Európa-bajnokságon 5. lett, az atlantai olimpián harminchatodikként, a tavalyi sydneyi nyári játékokon pedig tizenhetedikként ért célba. A kívülálló számára érthetetlen, hogy miért vállalja még a mindennapos gyötrődést a monoton edzéseken.
– Számomra a futás nem gyötrődés, kínlódás – jelentette ki Nagy Judit. – Ha az lenne, már rég abbahagytam volna. Ha sérülés miatt nem futhatok, akkor rosszul érzem magam. Nekem ez a szenvedélyem, a barátaim úgy mondják, futásfüggő lettem. Ha majd egyszer befejezem a versenyzést, a futást akkor sem hagyom abba.
Sokan megkérdezték már a 36 éves atlétanőtől, hogy meddig még? Válaszából kiderült, hogy egyelőre nem a visszavonulását tervezi, 40-42 éves koráig szeretne versenyeken rajtolni, meg akarja javítani a hazai legjobb eredményt a maratoni távon, és indulni olyan rangos versenyeken, mint a londoni és a New York-i.
– Amíg célt találok magamnak, addig van miért naponta kétszer edzenem. Mert ezt pénzért nem lehet, s nem is érdemes csinálni. Amit a versenyeken keresek, az a költségeimet fedezi, például az edzőtáborokat. Ettől az évtől a Nike is támogat, ez nagy segítség, mert évente hat-nyolc pár cipőt elhasználok.
A maratoni futónő egyre többször edz együtt tizenöt éves lányával, akit ugyan nem beszéltek rá, de futó lett, a hét végén a kismaratoni országos bajnokságon indul.
– Természetesen örülök, hogy Réka is atléta lett, de ez nem elvárás tőle. Csak addig fut, amíg kedve van. Saját példámból tudom, ezt csak szeretetből érdemes csinálni.