Vége a „varázslatos” hónapnak

Dávid Kornél nem elkeseredett, és adandó alkalommal újra szerencsét próbálna az észak-amerikai profiligában, az NBA-ben. A harmincéves magyar kosárlabdázót szerdán tette átadólistára a Washington Wizards (Varázslók). A fővárosi csapatnál majdnem egy hónapot töltött a korábban már négy NBA-együttesnél megforduló Dávid, aki azt mondta: két-három napra van szüksége, hogy átgondolja, hol folytatja a pályafutását, de szeretne nyitva hagyni egy kiskaput, hogy ha megüresedik egy hely valamelyik NBA-gárdánál, akkor újra megpróbálhassa megvetni a lábát a világ legerősebb bajnokságában.

- Kosárlabda -

Derűsnek tűnik a hangja, pedig fáradt lehet a hosszú repülés után, és hát nem sikerült elérnie, amit akart.
– Miért lennék elkeseredett? Tisztában voltam az esélyeimmel. Ha újabb lehetőség adódna, újra belevágnék. Egy dolog zavar, hogy az előszezonmeccseken nem kaptam lehetőséget.
– Sokáig optimista volt. Mikor érezte, hogy csak idő kérdése, és megérkezik az elbocsátó szép üzenet?
– Természetes, hogy optimista voltam, jóllehet tudtam, hogy tizenöt garantált szerződésű játékos van, és csak akkor kerülhetek oda, ha sérülés vagy egy szerencsés játékoscsere-akció a kezemre játszik. Az első két meccs után még azt hittem, több lehetőségem lesz bizonyítani, de aztán lassan rájöttem, már döntöttek a szakvezetők. De azért megjegyzem, az idén sokan nem férnek oda azok közül, akik tavaly még játszottak az NBA-ben, ugyanis a létszámkorlátozás és a fizetési sapka túllépése esetén fizetendő luxusadó megtette a hatását a kluboknál.
– Annál a klubnál próbálkozhatott, amelyikre mostanában a legtöbb figyelem irányul, hiszen a Wizardsban pattogtat Michael Jordan.
– Szenzációs érzés volt látni azt a minden elképzelést felülmúló őrületet, amely körülveszi őt. Jordan hozzáállása az edzéseken és a mérkőzéseken fantasztikus, óraműpontossággal megtervezték, mikor mennyit tréningezzen, hány percet és milyen felfogásban játszszon a meccseken. Teljesen mindegy, hogy pályafutása során menynyi borsot tört az ellenfelek orra alá, a közönség mindenhol rajong érte. Akárhol vendégszerepeltünk, a buszunkat mindig tömeg vette körül az érkezéskor. Miamiban például a publikum a saját játékosát is kifütyülte, mert szabálytalanul szerelte a zsákolni készülő Jordant.
– Úgy érzi, mindenképp megérte a próbálkozás?
– Természetesen. Persze most is vannak olyanok, akik csak anynyit tudnak mondani, hogy kirúgtak, de nekem csak az a fontos, mi a családom és a barátaim véleménye. Washingtonban azzal búcsúztak tőlem, hogy nem csukódott be végleg az ajtó, és én is remélem, lesz még lehetőségem.
– Addig is hogyan tovább?
– Két-három napra van szükségem, hogy végiggondoljam. Azoknál az európai klubcsapatoknál, amelyekkel tárgyaltunk, feltöltötték a keretet. Olyan szerződést szeretnék, amelyik lehetővé tenné, hogy ha az NBA-ből hívnak, távozhassak.
– Melyik csapat kötne ilyen megállapodást? Hacsak nem az Albacomp…
– Igen, ez is egy lehetőség. A hét végén beszélünk Nagy Gábor ügyvezető elnökkel az elképzeléseinkről. Egy biztos, játszani szeretnék, mert tavaly is alig kaptam lehetőséget a tengerentúli mérkőzéseken.