Edzőfejekkel labdáznak

Hivatalosan vasárnap ért véget a 2001–2002-es futballbajnokság idei esztendőre rendelt szakasza, ám szerda estére már öt edzőváltásnál tartott a tizenkettőre szűkített mezőny. Sopron (Reszeli Soós István ment – Simon Tibor jött), Debrecen (Pajkos János – Dajka László), Ferencváros (Csank János – Garami József) után Újpesten Kisteleki István, a Vasasnál pedig Komjáti András is búcsút mondott a közvetlen szakmai munkának. Mindketten sportigazgatóként folytatják klubjuknál.

-LABDARÚGÁS-
Nem volt váratlan Kisteleki István távozása, hiszen a szezon vége előtt nem sokkal már utalt arra, hogy az ősz befejeztével el kell gondolkodnia azon, folytassa-e edzőként, avagy sem. Csapata pozícióját (6. hely) a körülmények ismeretében valósnak tartotta – és tartja. A játékosállomány erőssége alapján jó esetben negyedik, ha semmi sem jön össze hatodik a mezőnyben a csapat – mondta –, az pedig tény, hogy nem úgy alakultak a dolgok Újpesten, ahogy remélték. Legyen elég csupán arra utalni, hogy a bajnokság közben kellett keresgélni új játékosokat, a bevethető futballisták hiányára pedig bizonyíték, a szezon végén ifisták ültek a kispadon – és nem a menedzselés szándékával.
Kisteleki szerződéséből még három év hátravan, az időt a szakember arra kívánja fölhasználni, hogy a Megyeri úton éljen és hasson az a koncepció, amelyre másfél esztendeje a tulajdonos áldását adta.
– Jó megoldásnak tartom, hogy sportigazgatóként folytatom – mondja az edző. – Új funkciómban azon leszek, hogy az utódomnak csak a szakmával kelljen foglalkoznia, a körülményekre ne legyen gondja.
Ami kívülről nézve azt jelenti: arra figyel majd, hogy ne kerüljön olyan helyzetbe, mint ő. Úriemberi gesztus, mint ahogy az is, hogy hiába tehetné meg új tisztségében, egy lépést sem tesz azért, hogy befolyással legyen arra, ki lesz az utódja.
– Ha valami, ez tényleg ellenkezne mindenfajta morállal – zárja rövidre a témát, ismételten hangsúlyozva, hogy nincs benne keserűség, hiszen egyáltalán nem törvényszerű, hogy ő és a tulajdonos egyformán ítéljék meg a csapat produkcióját és helyezését.
A Vasas újdonsült sportigazgatója, Komjáti András sem sértett ember. Pedig lehetne, elvégre hiába hozták megmentőnek a Fáy utcába Slavko Kovacic dicstelen országlását követően, kész helyzet elé állították. Úgymond hozott anyagból kellett dolgoznia, hiszen a játékosok képességei sehol sem javulnak ugrásszerűen különféle személycseréktől.
– Új tulajdonosa van a klubnak, aki a most kialakult felállást tartja üdvözítőnek, ennyi a lényeg – tárja szét a kezét, és hozzáteszi: – Sok dolgom lesz, nincs időm a múlton keseregni. Kiss László százszázalékos felelősséggel vállalta az edzői posztot, nekem az a dolgom, hogy mindenben a segítségére legyek. Hogy így lesz, arra garancia, hogy a Vasasról van szó, nekem ez a klub örökre szent – az aktuális tulajdonviszonyoktól függetlenül.
Az továbbra is kérdés, vajon hol felelnek majd azok az elöljárók, akik annnak idején éppen olyan meggyőződéssel tettek hitet a most menesztett edzők, és (nyilván?) elképzeléseik mellett, mint amilyen kapkodva útilaput kötöttek a talpukra.