Emberi jogok

Mindössze egyetlenegy gól – igaz, aranyból – kellett csak ahhoz, hogy An Dzsung Hvan világsztárrá váljon, folyamatosan főszereplő legyen. A koreai az olaszokat ejtette ki a hosszabbításban, ami – lévén a Perugia szerződtetett futballistája – már az első pillanatban téma lett. Hát még azután, hogy klubja a játékvezetői részrehajlás miatti indulatában barátságtalan lépésnek minősítette a tettet, s közölte, nincs helye náluk Annak.
Ez volt a színjáték első felvonása.
A második részben a játékos megvonta a vállát. Könnyedén lehetett laza, mert azonnal akadtak ajánlatai. Az Európai Unió már kevésbé volt nagyvonalú. A Perugia szándékában az emberi jogok megsértését látta, márpedig az ilyesmi mindig komoly vád arrafelé, ha reflektorfényben álló emberekről van szó, különösen. A klub visszakozott, An pedig újra csak a vállát vonogatta, az ajánlatait ismerve, könnyen megtehette.
Ezzel ért véget a második felvonás.
A harmadik részben – ahogy azt a dramaturgia törvényei megkövetelik – igazán komolyra fordultak a dolgok. Luciano Gaucci, a Perugia elnöke bejelentette, hogy Annak maradnia kell, hiszen hároméves megállapodás köti a klubhoz. Ha mégis távozik, aligha játszhat, ez a legenyhébb büntetés a szerződésszegésért.
Itt tartunk most. Még nem tudható, mikor és hogyan ér véget az An főszereplésével elővezetett, lassan-lassan már szappanoperává szelídült dráma. Csak annyi a biztos, hogy An – ahogy mondani szokták – jókor volt jó helyen, így csekély befektetéssel (egy gól) óriási haszonra (világhírnév) tett szert s az is világos, hogy az olaszok megtalálták a legjobb módszert a bosszúra.
Arra ugyanis senki sem kötelezheti őket, hogy betegyék a csapatba Ant, nagy is a valószínűsége annak, hogy a játékos a kispadon tölti ki szerződési idejét. Mondjuk azért, nehogy kikezdjék őt a bősz olasz szurkolók, azaz tiszta humánumból.
Ha úgy tetszik, az emberi jogok védelmében.