Savanyú tej

Magától értetődik, hogy a legjobb nyolc közé bejutott csapatok háza táján hol óvatosan, hol magabiztosan, de egyértelműen kijelentik, hogy most már a világbajnoki címre is van esélyük. Fölösleges vitatkozni az állításokkal, hiszen az a tény, hogy az adott válogatott még versenyben van, önmagában lehetőséget teremt arra, hogy nyerjen. Ez persze, leginkább a kiírás diadala, de menjünk tovább.
Képzeljük el a győzelem pillanatát. A játék szerelmeseként azt gondolná az ember, hogy a diadalra leginkább a futball környékén szorgoskodók áhítoznak, nekik járna óriási erkölcsi és persze anyagi haszon. A fináléban győztes ország labdarúgása értelemszerűen fölértékelődik, az ott honos módszerekre mindenki kíváncsi lesz, mi több, másolni próbálja, alapvetően tehát szakmai sikerről van szó.
Már ahol. Németországban például más a tét. A gazdaságkutatók szerint a Nationalelf világbajnoki címe azért lényeges, mert jóvoltából megélénkülhet a kereslet a német áruk iránt. Tudni kell, hogy a német gazdaság jelenleg az utolsó helyen áll az eurózónában, így fontos, hogy az emberek a világelsőség után azt gondolhatják majd, hogy ugyan ,,a német termék nem különleges, nem túl elegáns, de megbízható, tartós és nagy hatású”.
Csak a saját vásárlói szokásaimból indulhatok ki, így meglehetősen tamáskodva fogadom a kutatók állítását. Kétségtelen, hétköznapi a hozzáállásom, a gondolkodásom is messze van a tudományostól, így aztán a boltban mindig azt a terméket választom, amelyikról tudom hogy jó, hogy hasznomra lesz. És azt hagyom ott a polcon, amelyikhez nincs bizodalmam. Függetlenül attól, hogy a gyártó ország futballban és gazdaságban hányadik helyen áll a rangsorban.
Ám, hogy tudományos legyek, közlöm egy régebbi kutatási eredményemet, talán hasznára lesz az okosaknak. Amikor a hatvanhatos vébén legyőztük Brazíliát, másnap a reggel vett tej délre éppenúgy megsavanyodott, mint annak előtte bármikor.
Persze, az is lehet, hogy csak azért, mert Farkas második gólját nem adták meg.