Edző hite el nem fogy

Horváth László eredményes edzői pályafutása két sportághoz kötődik, az olimpiai ezüstérmes öttusázó tizenegy évig nevelte utódjait, szövetségi kapitányként junior és felnőtt világbajnokságon is meghallgathatta a Himnuszt. A sikerek ellenére 1991-ben kényszerűségből váltott, a szintén összetett sportág, a triatlon mestere lett. Tanítványa, Molnár Erika a hétvégi győri Európa-bajnokságon a legjobbak közé kerülhet.

-TRIATLON-
Nem könnyű ember az ötvenhat éves Horváth László, oroszlánként küzd tanítványaiért és igazáért, tehát fizikailag és lelkileg is súlyos személyiség. Az elmúlt időszakban viszont külsőleg megváltozott, ötvenkét kilót fogyott – persze volt miből leadnia –, és már-már a Vöri becenévre hallgató mester olyan sudár lett, hogy azt is hihetnénk, ő is indul a kontinensbajnokságon.
– Kaptam egy figyelmeztetést, amelyet az orvosok úgy tolmácsoltak, hogy az egészségem érdekében le kell fogynom. Nehéz küzdelem volt, de meg kellett tennem, mert nem találtam olyan kiskaput, amelyen kifértem volna. Így könnyebb lettem és biztonságosabbá vált az életem.
Ritka kivételnek számít Horváth László az élsportban, mert 1964-ben lett az Újpest öttusázója, 1980-tól pedig az edzője, s annak ellenére hűséges az UTE-hoz, hogy az egykori kiemelt egyesület ma már szinte csak a nevét adja a szakosztályoknak. Ezért Vöri a triatlonszakosztály vezetője, edzője, intézője, ahogy ő mondja, segédmunkása is.
– Érthetetlen számomra, hogy a jól működő nagy egyesületeket az elmúlt évtizedben miért kellett anyagilag tönkretenni. Az UTE olyan szegény, hogy az egyesülettől ma már egy forintot sem kapunk. Ráadásul két éve a szövetség sem nyújt anyagi segítséget. Ezért aztán az edzések között koldulok, másként fogalmazva, üzleti tárgyalásokra járok. Több száz céget már megkerestem, jelenleg öttől kapunk támogatást, a főszponzorunk az Avanti Rt. Egyik napról a másikra élünk, ennek ellenére van 35 versenyzőnk, köztük a világklasszis Molnár Erika, és mellette még több fiatal tehetség.
A magyar triatlon első jelentős nemzetközi sikerét Molnár Erika érte el, de a Világkupa-versenyeken aratott győzelmei után az olimpián betegség miatt nem kerülhetett az élmezőnybe. A huszonhat éves versenyzőnő idei felkészülése sem volt zavartalan, viszont biztató, hogy a hétvégi frankfurti nemzetközi viadalon az ötödik helyet szerezte meg.
– Erika ha teljesen egészséges, akkor eséllyel veszi fel a versenyt a világ legjobbjaival. Sajnos, az elmúlt két és fél évben betegség vagy kisebb sérülés miatt nem tudta a maximumot nyújtani. Az európai mezőny erős, ezért reálisan nézve az egyéni számokban versenyzőinknek nincs éremszerzési esélye az kontinensbajnokságon. A váltóban viszont elcsíphetnek dobogós helyezést. Ha tanítványomat a combsérülése a futásban nem zavarja, akkor az első hat közé kerülhet.
Horváth László évtizedekig sikeres öttusázó, majd edző volt. Öttusázóink azóta is a világ legjobbjai, vajon triatlonban miért nem érhető el hasonló siker?
– Ennek sok összetevője van. Amíg az öttusa megmaradt amatőr sportágnak, addig az egyre népszerűbb triatlonba sok pénz került. Ez pedig bizonyára sokakat arra ösztökél, hogy a felkészülésükhöz meg nem engedett eszközöket is használjanak. A magyar triatlon helyzetét nehezíti, hogy ebben a sportágban még nem alakult ki olyan kiváló edzői gárda, mint például az öttusában. Nem akarok senkit megbántani, de elég sok önjelölt edző van. Egy profi sportágban viszont amatőr módszerekkel nem lehet eredményt elérni. A helyzetem nem könnyű, mert mindenkinek a szemébe mondom a véleményemet és nem a háta mögött pusmogok. Azt mondják, nagy pofám van. Lefogyni hajlandó voltam, de megváltozni nem tudok és nem is akarok.