Egy Nowitzki kevés volt a döntőhöz

Miután az Egyesült Államok válogatottja Indianapolisban a világbajnokság negyeddöntőjében alulmaradt Jugoszláviával szemben, szinte elcsendesült a torna, hiszen mi tudna felülmúlni ekkora szenzációt? A történtek után természetes, hogy a jugoszlávokat az elődöntőben az új-zélandiak sem állíthatták meg, sőt a lapzártánk után sorra került fináléban sem adtak sok esélyt ellenük az argentinoknak.

Sütõ-Nagy Zsolt
2002. 09. 08. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

- Kosárlabda -

Lassan az élet minden területén szertefoszlik az amerikaiak saját maguk felülmúlhatatlanságukról szőtt mítosza, s a tengerentúliak kezdik megszokni, hogy nagyon is sebezhetőek. Ez a megállapítás nem csupán fizikai értelemben igaz – szeptember 11-e közeledtével a tavalyi rémdráma mindenkiben felidéződik –, hanem pszichológiailag is. A sportban évtizedeken át a kosárlabda képviselte az amerikai mítoszt, s egy-egy világversenyre elég volt elküldeni a feltörekvő amatőröket ahhoz, hogy tudassák a világgal fölényüket.
Az elbukott 1972-es müncheni olimpiai döntő óta az amatőrök szerepét az NBA-profik vették át, s emlékezhetünk, milyen fölényeskedve uralták 1992-től napjainkig a pályát. Indianapolisban azonban éppen hazai közönség előtt kellett lemondaniuk a koronáról, ráadásul felettébb csúfondárosan, hiszen a Team USA-n három válogatott is átgázolt. A középdöntőben az argentinoktól elszenvedett pofont még lehetett azzal magyarázni, hogy ennek a vereségnek nincs nagyobb jelentősége, ám a jugoszlávoktól kapott ütés már megrendítő volt, s végül, a helyosztók során még a spanyolok kiosztottak egy újabb méretes „horgot”. Ez már nem véletlen, nem egy rosszul kifogott nap, nem balszerencse, hanem a könyörtelen tény: az Egyesült Államok válogatottja nincs a legjobbak között. Mert lehet, hogy Shaquille O’Neallel és Kobe Bryanttel jobb lenne a csapat, csakhogy az indianapolisi együttesből egy Riggie Millerre nem lehet azt mondani, hogy zöldfülű kezdő az NBA-ben. S aki még mindig azt hiszi, hogy Európa lemaradásban van, az nem árt, ha emlékszik az idei NBA-elődöntőre, ahol az említett klasszisokkal felálló Los Angeles csak némi szerencsével múlta felül a Sacramentót. Azt az együttest, amelyben Sztojakovics és Divac meghatározó játékos, és akik ezt a Team USA-t már kiütötték.
A negyeddöntőt követően természetesnek tűnt, hogy Divacéknak az új-zélandiak sem jelenthetnek komoly akadályt, csakhogy a túlzott magabiztosságra majdnem ráfizettek, s a lelkes óceániaiak a második negyedben már 34-20-ra vezettek. A plávik azonban megrázták magukat, és 89-78-ra győzve egy lépésre kerültek világbajnoki címük megvédésétől. Ehhez a vb meglepetéscsapata, Argentína ellen kell nyerniük a fináléban.
A dél-amerikaiak szívósságuknak köszönhetik, hogy eddig eljutottak, hiszen az elődöntőben a németek szinte végig vezettek velük szemben, s valahányszor felzárkóztak, vagy pillanatokra előnybe kerültek, jött Dirk Nowitzki, és megmutatta, miért tisztelik az NBA-ben is. 40 másodperccel a vége előtt 78-78-ra állt a csata, ám az utolsó percben higgadtabbak maradtak az argentinok, és hatpontos sikert értek el.
Eredmények. Elődöntő: Argentína–Németország 86-80 (36-41), a legjobb pontdobók: Sconochini 18, Oberto 16, Montecchio 10, illetve Nowitzki 24, Okulaja 18, Demirel 17. Jugoszlávia–Új-Zéland 89-78 (39-48), ld: Koturovic 18, Jaric 16, Bodiroga 14, Divac 13, Gurovic 11, illetve Penney 24, Jones 17, Cameron 16.
5. helyért: Spanyolország– Egyesült Államok 81-75, 7. helyért: Puerto Rico–Brazília 91-84.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.