Tavaszi hagyományok

-VÍZILABDA- Megszokott, hogy a szezon második felére Gerendás György mindig stabil csapatot varázsol a Szőnyi úton. Nyaranta rendre nagy a jövés-menés a Szőnyi úton, kezdetben igencsak döcög a szekér, hogy aztán tavaszra nekilóduljon és megtalálja a tempót. Így történt ez most is, mondhatni hagyományosan, aminek fényes bizonyítéka, hogy a BVSC a Domino-BHSE-t az elődöntőben legyőző Vasas ellenében megnyerte a vízilabda Magyar Kupát.

Régen volt olyan boldog Gerendás György, mint szombaton este a Komjádi uszodában. Nem csupán annak örült, hogy csapata esélytelenként lett kupagyőztes, hanem annak is, hogy végre remekül működött minden, a játékosok nemcsak tudták, mit kell tenniük, hanem az elhatározásuknak megfelelően cselekedtek is.
– Stabil volt a társaság, ennyi a lényeg – fogalmaz Gerendás. – Onnan tudom, hogy mindenki a lehető legtöbbet hozta ki magából, hogy amikor eszembe jut például, milyen remekül védett Szécsi, azonnal beugrik Ibolya, Péter Imre vagy éppen Vincze Balázs, mint akik kimagaslottak; szóval nem tudok senkit sem a többiek fölé emelni társaságból.
A BVSC mestere nagy taktikus, ezúttal azonban semmi különöset nem talált ki a Vasas ellen, ugyanis nem volt rá ideje.
– Egy héten át készültünk a Domino ellen, mert azt elképzelni sem tudtuk, hogy a klasszis csapat négygólos előnyről elbukja az elődöntőt – folytatja az edző. – Úgy szerveztük a programunkat, hogy csütörtök délután még edzünk egyet, este megnézzük a Domino– Vasas elődöntőt, aztán másnap reggel átmozgatunk, majd fölmegyünk Dobogókőre videózni, beszélgetni, s csak a döntőre érkezünk vissza Budapestre. Erre tessék: a Vasas kiverte a Dominót, én pedig nem akartam felborítani a programot, így csupán szóban készíthettem fel a játékosokat a fináléra. Mindenkinek elmondtam, mi a teendője, valamennyi játékosom meg is tette, amit kértem, ám ezzel együtt túlzás azt mondani, hogy különleges taktikát dolgoztam ki a Vasas ellen.
Hogy azért a szavaknak is létezik erejük, arra bizonyíték, hogy a mérkőzés elején, még 2-1-es Vasas-vezetésnél Gerendás keményen lehordta az ifjú centert, Kis Gábort.
– Azért jöttem ki a sodromból, mert meg sem próbálta azt csinálni, amit megbeszéltünk. Szerencsére hatott az indulat, mert utána már nem volt semmi baj vele – meséli Gerendás, aki örül annak, hogy a Domino és a Vasas árnyékában élve csapata elsőként vallhatja magát őszi kupaindulónak a magyar mezőnyben. „Az ilyesmi jó tárgyalási alap a jövőt illetően” – mondja, s persze hogy a pénzre gondol.
A Vasas elleni sikerről beszél mindenki, meglepetésnek minősítik a BVSC győzelmét, pedig az előzmények sejtetni engedték, hogy sokra képes a csapat. Az elődöntőben ugyanis Szegeden tíz góllal nyert az együttes, ami szintén nem kis tett.
– Látja, azon a mérkőzésen is roppant egységesek voltunk, ezért nyerhettünk fölényesen. Szegeden csak kevés együttes képes nagy különbséggel győzni, nemcsak azért, mert jó a csapat, hanem azért is, mert az edző, Horváth Viktor – akivel korábban együtt dolgoztunk a Szőnyi úton – legalább olyan fanatikus, majd azt mondtam, őrült, mint amilyen én vagyok – mondja a mester, aki azt reméli, hogy nem a mostani volt az utolsó bravúrja csapatának a szezonban. Az újabb látványos sikerre már ma (Kőér utca, 19 óra) adott a lehetőség, a hét végi Bajnokok Ligája-forduló miatt ugyanis a Domino előre hozta a BVSC elleni meccsét.