Sandra tudta volna

Döntőben a csapat, milliók lélegeztek fel. A csata drámai volt, akadt benne minden, ami csak izgalmassá tehet egy pólómeccset – hoszszabbítás, belőtt és kihagyott négyméteres, kipontozódás, végleges kiállítás, előny hol itt, hol ott. A végén szerencsére itt, ennek köszönhetően játszhat döntőt a magyar pólóválogatott Barcelonában.
Az a csapat, amelyik az eredményektől függetlenül népszerű, köszönhetően annak (is), hogy hiába nyertek olimpiát a fiúk három éve Sydneyben, közvetlen, szimpatikus, megnyerő fiatalemberek maradtak.
És most esélyük van arra, hogy világbajnokságot nyerjenek. Kérem, aki hallja, adja át… Annak, aki nem látta, nem láthatta. Tudom, hogy sokan megnézték volna élőben a négyszer hét percet a hosszabbítással megfejelve, de ezúttal mást diktált a köz és mást kínált a szolgálat.
Az emberek pólóra vágytak, de az intézmény széttárta a kezét, áthárította a felelősséget az időpontokkal játszadozó barcelonai szervezőkre, és kényelmesen hátradőlve előbb műsorra tűzött egy képtelen képrablásról szóló filmet, majd kivárva, amíg Sandra Bullock végez, jöhetett a derbi hajrája. Azzal az ígérettel, hogy akinek nem elég a meccs fele, megnézheti az egészet felvételről. Amelyet persze a meghirdetettnél jó félórával később dobtak oda az éjfél előtt valamivel még ébren lévőknek.
Nos… A világbajnokság sportlapban két hete közzétett programja a magyar csapat ágán 21 órára hirdette meg az elődöntőt. A mérkőzés 21 órakor kezdődött, az egyezés feltűnő. Ráadásul a cég tudósítója Barcelonában, a vonal megrendelve, az emberek pedig kíváncsiak – mi kell még ahhoz, hogy (ki)szolgálják a közt? Meggyőződésem, hogy ha Sandra Bullockot megkérdezik, kibír-e még néhány napot, hogy láthassák őt a nekünk rendelt kilencvenháromezer négyzetkilométeren, miután felvilágosítják, hogy hol is van Magyarország, ahol kifejezetten ügy a póló, biztosan megértően bólint.
Hja kérem, könnyű (lenne) neki, a tehetsége a garancia arra, hogy megáldatott a logikus gondolkodás és az empátia képességével. Akinek az anyja a világhírű salzburgi opera énekesnője volt, és aki Csehov Három nővérében lépett először a nyilvánosság elé, biztosan tudja, hogy vannak olyan produkciók, amelyeknél az egyidejűség különösen fontos.
A sport, nekünk a póló ilyen – ezt én teszem hozzá.
És azt is, hogy vannak képességek, amelyek nem fejleszthetők, vagy léteznek, vagy nem.
Függetlenül a kurátorok számától és a vagyoni helyzettől.