Virágcsokor a bizalomért

-ÖTTUSA- Vörös Zsuzsa eddig sem szegényes éremgyűjteményét két arannyal és egy bronzzal gazdagította a múlt heti világbajnokságon, Pesaróban. A székesfehérvári Alba Volán 26 éves öttusázónője 1999-ben Budapesten lett először egyéni világbajnok, tavaly ezüstérmet nyert, az idén pedig visszahódította a trónt, sőt az aranyérme mellé olimpiai kvótát is szerzett.

Nem szokványos, ha egy férfi nőtől kap virágot. Pesaróban megtörtént. Az eredményhirdetés után a dobogó felső fokáról lelépő Vörös Zsuzsa első útja mesteréhez, Kulcsár Antalhoz vezetett, mondott neki valamit, s átnyújtotta az érmeseknek járó virágcsokrot.
– Elárulná, mit mondott edzőjének? Vagy ez maradjon a kettőjük titka?
– Megköszöntem neki, hogy a többi edzővel együtt újra a csúcsra vezetett. És azt is, hogy hitt bennem. Például akkor, amikor a döntő vívása alatt úgy éreztem, hogy már nem megy, elhitette velem, hogy kibírom az elviselhetetlen forróságot a sátortető alatt. Mi több, győzni fogok.
– Négy éve hazai közönség előtt lett világbajnok, most pedig egy olimpiai kvalifikációs vb-n tudott ismét győzni. Melyik aranyérme az értékesebb?
– A budapesti siker megismételhetetlen, mert ott a fantasztikus közönség buzdítása olyan erőt adott, ami sokat segített az aranyérem megszerzésében. Az a győzelmem lendületből, lelkesedésből született. Azóta sokkal rutinosabb lettem, ezért vagyok képes a kiegyensúlyozottabb szereplésre. Az idén például két nemzetközi versenyen győztem, a fehérvári Világkupa-viadalon pedig második lettem.
– Pesaróban a váltóban, a selejtezőben és a döntőben egyaránt megbízhatóan versenyzett, szinte alig hibázott.
– A három versenyt nem lehet összehasonlítani, mindegyik más és más feladatot jelentett. Ezen a vb-n az egyéni viadal volt a legfontosabb, mert az első három helyezett olimpiai indulási jogot szerzett. Ezért többen kihagyták a váltóversenyt. Mi indultunk, és szerencsére jó bemelegítése volt az egyéni viadalnak. A döntő nagyon kiélezett lett, mert a lovaglás ezúttal nem rostált. A váltóversenyben kiderült, hogy amikor a futópályán az aszfaltról lekanyarodtunk a homokos tengerpartra, elég jó volt a tempóm. Ezért ott próbáltam megszökni a döntőben az orosz Velicskótól. Sikerült is akkora előnyt szereznem, hogy a végén biztosan győztem.
– A nézőnek, edzőnek, de leginkább a versenyzőnek lehet nagyon fárasztó öt nap alatt tizennégy tusa.
– Nem tudom, milyen lehetett öt napig versenyezni, mert én már az egynaposba nőttem bele. Valószínűleg ez a gyors iram sokkal fárasztóbb, és lerövidíti a világklaszszisok pályafutását.
– Hasonló volt a helyzet 1999-ben, mint most, akkor szintén világbajnoki elsőséggel szerzett olimpiai kvótát, amely aztán akkora terhet jelentett, hogy Sydneyben csak tizenötödik lett.
– Az ilyesmi hozzátartozik az élsporthoz. Hirtelen ismert lettem, kikiáltottak olimpiai esélyesnek. Pedig aki csak egy kicsit is ismeri az öttusát, tudhatja, hogy nálunk mindig legalább egy tucat aranyvárományos van. Az esélyesség terhe ellen még nem találtak fel orvosságot, de tanultam a 2000-ben történtekből, s a tapasztalataimat megpróbálom Athénban hasznosítani.
– Otthon Vörös-napok kezdődnek Fehérváron?
– Ünneplés biztosan lesz, de remélem, egy kis pihenőt is kapok. Utána folytatom az edzéseket, mert augusztus végén fontos Európa-bajnokság következik, ott szintén három-három olimpiai kvóta sorsa dől el. Megpróbálok majd világbajnokhoz méltóan szerepelni. Mert ha Magyarországnak meglesz a második kvótája is, akkor jövőre nyugodtan készülhetünk Athénra.