Kapros Anikó az olimpiai indulást vette a fejébe

-TENISZ- Élete legjobb eredményét érte el a tokiói WTA-körversenyen második helyen végző Kapros Anikó, aki ezzel a sikerrel Mandula Petra (43.) és Czink Melinda (82.) mellett szintén a legjobb száz között (93.) található a hölgyek világranglistáján. Célja, hogy mihamarabb az első ötven közé verekedje be magát, hiszen ez esetben teljesülhetne a vágya, pályára léphetne az athéni olimpián.

Zajlik az élet körülötte. Tokióból érkezett, szombaton Dubaiba repül, majd Philadelphia felé veszi az irányt. Itthoni, budapesti tartózkodása sem tartozik az unalmas kategóriába: tévéstúdióból a rádióba, két út között telefonon az írott sajtó érdeklődésének kiszolgálása, edzés mint hazai főfoglalkozás, a maradék kicsinyke szabadidőben pedig kanalak, fakanalak utáni rohangálás. Kapros Anikó ugyanis költözik.
„Ne haragudjon, éppen egy bevásárlóközpontban vagyok, vissza tudna hívni tíz perc múlva?” – természetesen igen a válasz, mondhatni, nem lehet neki ellenállni.
A 19 esztendős teniszező hétfőn szállt ki Ferihegyen; messziről, Japánból érkezett. Hangulatát az átszállással „fűszerezett”, meglehetősen fárasztó út sem rontotta, elnyúzott volt ugyan, de rendkívül boldog. Élete legjobb eredményét érte el WTA-körversenyen, a 170 ezer dollár összdíjazású tokiói tornán döntőt játszhatott, ahol vereséget szenvedett, noha orosz ellenfelével szemben a harmadik játszma rövidítésében 5-2-je volt. Szóval, karnyújtásnyira állt a még nagyobb bravúrtól…
Vajon az átállással járó álmatlan éjszakákon gondol-e erre?
„Köszönöm a türelmét. Tudja, kaptam anyuéktól egy lakást Angyalföldön, sok mindent be kell még szerezni – ad magyarázatot az időkérésre, majd kérdésünknek hála azonnal belevág a közepébe. – A verseny után elszontyolódtam egy kicsit, de miután beszéltem a szüleimmel, megnyugodtam. A második hely is nagyszerű eredmény egy ilyen rangos tornán, hogy hatvannégy lány közül én játszhattam a döntőt, ez nagy szó, mondták, amit persze én is tudtam, mégis, a nyerési vágy nem hagyott nyugodni. Idővel helyre tettem magamban a dolgokat, és nagyon boldog vagyok. Nagyszerű döntő volt, mindketten jól játszottunk; neki sikerült a vége jobban, ez benne van a pakliban. Nem kell kézremegésre vagy ilyesmire gondolni, egész egyszerűen az utolsó labdamenetekben Sarapova volt a pontosabb. Ennyi.”
A kínai Szün Tien-tien és a svájci Gagliardi után az első helyen kiemelt hazai kedvenc, Szugijama skalpját szerezte meg, miután a japán lány a második szettben állítólagos sérülése miatt feladta a küzdelmet. Állítólagos, hiszen Kapros Anikó 6:4, 3:2-re vezetett ellene, és diadalt sejtetően ment neki a játék. Ennél jobban egy körrel később, az elődöntőben püfölte a labdát: 6:1, 6:2-vel intézte el a jobb sorsra érdemes spanyol Parrát. Amint elárulta, közel százszázalékos formában érezte ekkor magát. És ha már száz: teljesítménye újra az elitbe segítette, a 128. helyről a 93.-ra tornászta fel magát a világranglistán.
„Talán ez a legfontosabb – veszi át a szót. – Ez ugyanis azt jelenti, hogy jövő év elején az Australian Openen főtáblás leszek, nem kell selejtezőt játszanom, ami óriási könynyebbséget jelent. Tokióban is talán ez volt a szerencsém, visszaléptek ketten, így felfértem a legjobbak közé. A selejtező egyrészt rizikós, másrészt mindenképpen szívja az energiát, ami egy hosszú versenyen ugyebár könnyen visszaüthet.”
Cél többek között Athén. A fejébe vette. No nem egy görög WTA-tornára gondol, nem is egy kis pihenőre („rendkívül keményen tréningezek az utóbbi időben, nincs megállás” – mondja), hanem magára az olimpiára. Minden vágya, hogy ott lehessen az ötkarikás játékokon. Ez esetben talán élőben láthatná a férfi vízilabda-válogatottat is játszani, ami szintén nem elhanyagolható szempont, tudniillik a Kemény Dénes vezette társulat egyik nagy hódolójáról van szó…
„Szeretem a vízilabdát, amikor csak tehetem, itthon is kimegyek a meccsekre. Óriási élmény volt augusztusban a New York-i Világliga-döntőben sok-sok magyarral a helyszínen szurkolni a srácoknak, és látni a győzelmüket. Maga a kapitány intézte el, hogy bemehessek az uszodába, ezúton is köszönöm neki – terelődik másfelé az irány, ám csakhamar újra a tenisz a téma, hiszen gyorsan kifejti: – Kilencvenharmadik vagyok, ez szuper, a csúcsom, ám remélem, nem sokáig. Az első ötvenbe kell beverekednem magam, az új szabályok szerint ugyanis a top ötven vehet részt az olimpián. Márpedig én ott akarok lenni! A pontok tekintetében jól állok, hiszen nincs nagyon mit veszítenem, az elkövetkezendő időben csak gyűjthetek, van esélyem tehát feljebb és feljebb kapaszkodni.”