Mezey nem érti Détári kirohanását

-LABDARÚGÁS- A Nemzeti Sport tegnapi számában közölt interjúban Détári Lajos, az egykori válogatott futballista, a Lombard Haladás volt vezetőedzője finoman szólva is meglepően fogalmazott, amikor az egyik kérdésre adott válaszában kemény szavakkal illette Mezey Györgyöt, az MLSZ edzőközpontjának az igazgatóját.

Pontosan idézzük Détári Lajos szavait: „Nálunk különleges szempontok alapján kaphatnak munkát a futballedzők, és jómagam három olyan csapatról tudok, ahová egyértelműen az edzőképzésért felelős Mezey György közbenjárására szerződtettek trénert…”
A kérdés – mi erről a véleménye? – a levegőben lóg, megkérdeztük hát a „megtalált” szakembert, Mezey Györgyöt.
– Olvastam Détári teljesen alaptalan kijelentéseit és vádjait, s csak azt mondhatom, megdöbbentett.
– Valami okának, alapjának azért lennie kell, hogy ilyen kijelentést tett.
– Fogalmam sincs, mi vezérelte, amikor ilyeneket mondott, hiszen soha nem volt közöttünk konfliktus. Már csak azért sem, mert amióta – vagy két éve – elvégezte az A licences tanfolyamot, nem is találkoztunk.
– Nincs tehát semmiféle valós alapja a kirohanásnak?
– Nincs, arról nem beszélve, hogy Détárit mint labdarúgót mindig nagyra tartottam. Ahol tudtam, segítettem – akkor is, amikor mások éppen nem –, a játékosom is volt a válogatottban. Ez persze, nem azt jelenti, hogy hálával tartozna nekem, ez a kategória ma már nem létezik, de azt nem gondoltam volna, hogy nem igazán jellemes módon hátba támad.
– Mi lehet az oka ennek?
– Nem tudom, azt viszont, mint mások is, látom, hogy nem lehet minden rendben körülötte. Egyszer Romániában tűnik fel, egyszer Vietnamba szerződik, egyszer magyar kispadon ül, hol meg szövetségi kapitány akar lenni. Ezek a tények önmagukért beszélnek, s talán ezeket kellene számba vennie, s nem a levegőbe beszélni.
– Détári minden bizonnyal felelősséget vállal a szavaiért, akár önön lehet a sor. Tesz-e valamit azért, hogy úgy mondjam, megvédje a presztízsét?
– Nem, mert alaptalan vádakra nincs mit válaszolnom. Többször is állította, hogy nem akar sárdobálást. Ebben egyet is értünk, a magyar futballnak valóban nincs erre szüksége. A kijelentése azonban ennek az interjúnak a tükrében nagyon is sántít, hiszen éppen ő teszi ezt. Az más kérdés, hogy felelősnek tartom az újságírót is.
– Őt vajon miért?
– Mert nem tette fel azt a kézenfekvő kérdést, hogy sorolja már fel Détári úr azokat a klubokat, amelyeknél Mezey közbenjárt…
– Akkor felteszem ezt én – önnek.
– Egyszer kerestek meg csupán. Mielőtt Supka Attilát szerződtették volna Békéscsabára, megkérdezték tőlem, van-e megfelelő licence.