Időhúzás

L E L Á T Ó

Végre igazi sztárt tudhat a magáénak a magyar futball! Lothar Matthäus kinevezésével végre egy név, amelyikkel büszkén kiállhatunk ország és világ elé. Az új szövetségi kapitány mosolygós, jól öltözött, magabiztos, egy vesszőt, egy gondolatjelet sem téveszt, amikor a terveiről kérdezik.
Volt idő, amikor rengeteg Matthäusunk volt, ráadásul a pályán, amikor külföldről legfeljebb játékvezetőket hoztak egy-egy rázósnak ígérkező rangadóra, de hagyjuk a múltat. Elvégre Herr Matthäus is előre tekint, arról beszél, lát esélyt arra, hogy 2006-ban ott legyünk a hazájában esedékes világbajnokságon.
Okos döntés volt a kinevezése. Egyrészt mert alkalmas arra, hogy leessen a székről az ember meglepetésében, másrészt pedig az új kapitány akkora sztár, hogy nincs az embernek oka a kötözködésre. Megtisztelve érzi magát, még némi büszkeség is eltölti. Arról nem beszélve, hogy az állítólag hét számjegyű fizetése reklámköltségként elszámolható, hiszen pazar múltja jóvoltából külföldön az is érdekes lehet Magyarországról szólva, amire egyébként a kutya se figyel arrafelé.
A futballra gondolok.
Időt nyert a döntéssel a futballvezérkar, úgy látszik, erre van a legnagyobb szüksége. Ezért aztán fittyet hány arra a kézenfekvő tényre, hogy az importtal egy tollvonással semmissé tette azokat a hangzatos kijelentéseket, amelyek a magyar edzői kar felkészültségét bizonygatták. Egyik pillanatról a másikra lesöpörte a színről honfitársait, s történhet akármi a selejtezőkön, sok más mellett azon is érdemes elgondolkozni, menynyire lehet alkotó a légkör ott, ahol a vezetés nem bízik a vezetettekben, kevésre tartja őket.
Az edzők persze támogatásukról biztosítják Matthäust, ezt kívánja az illem. Ám ha vannak bennük kételyek, ne adj’ isten, meg vannak sértve, nem lehet érte szemrehányást tenni nekik, na de hát valamit valamiért. A túlélésnek ára van, néha igencsak borsos.
A neheze persze januártól következik. Az új kapitány munkába áll, abban a szellemben, amelyben klasszis, világ- és Európa-bajnok lett. Magabiztosan, elvégre például pályája végén hiába volt lassúbb, mint a Bundesligában megszokott, Franz Beckenbauer azzal hűtötte le az elégedetlenkedőket, hogy csak akkor nyugodt, ha ő irányítja a Bayern védelmét. Referencia ez a javából, de mit sem ér, ha majd Matthäus arra ösztönzi valamelyik magyar játékost, hogy mondjuk vegye le a labdát, és robogjon el a vonal mellett, aztán azt kell látnia, hogy már a levétel sem megy, hát még a robogás…
Matthäus tiszteli a magyar futballt, a múltja alapján, mi másért. Most, hogy a miénk lett, nagy a veszélye annak, hogy újabb hívünket veszítjük el csak azzal, hogy betekinthet a mai magyar (futball)valóságba.