A töretlen fejlődés gyümölcse

Egyikük a 13-as, másikuk a 12-es sapkában riogatja a válogatott ellenfeleinek kapusait. Közös bennük, hogy a Magyar Vízilabda-szövetség illetékesei szerint a mögöttünk hagyott évben, 2003-ban ők érdemelték ki a legjobb játékosnak járó büszke címet. Pedig vetélytársakban nem volt hiány – az urak esetében elég csak Kemény Dénes vb-t nyert csapatának kapitányát, a BL-győzelmet is ünneplő Benedek Tibort, a KEK-serleggel, a vb-elsőséggel, valamint a Világliga-győzelemmel a sportág egyetlen minden létező címét besöprő királyát, Kásás Tamást, a klasszissá fejlődő, Barcelonában is remeklő ifjút, Madaras Norbertet, avagy a hölgyeknél a ljubljanai Eb-n legjobb kapusnak választott Sós Ildikót említeni. A választás azonban nem rájuk, hanem Biros Péterre és Primász Ágnesre esett. Nem véletlenül.

-VÍZILABDA-
Firenzében, a minden idők legszínvonalasabb Eb-döntőjeként emlegetett, felejthetetlen ’99-es magyar–horvát ütközet során robbant be a köztudatba. Az azóta eltelt időben viszont – nem csak az olimpiai bajnoki titulusnak köszönhetően – elérte, ne csak úgy beszéljenek róla, hogy itt van ez a miskolci, exkézilabdás srác, aki egyszer olyat alakított, amit addig senki a pólótörténelemben. Az, hogy újoncként ötöt vágott a kontinensviadal fináléjában (négyet egy negyed alatt!), és „Biros-fehér-zöld aranyérem” címmel jelent meg másnap a sportnapilap, csak a kezdet volt. Biros Péter ugyanis – talán nem sértődik meg a kijelentés miatt, amúgy nem az a típus – csak ezután vált kiforrott, nemzetközileg is elismert játékossá. Olyanná, akire bármikor számíthat edzője, a legmelegebb szituációkban, még akkor is, ha esetleg előzőleg rontott a medencében.
Hogy is szokta mondani Kovács István, klubcsapatának, a Honvédnak a mestere? „A megbízhatóság megtestesítője, nem jellemző, hogy megremegne a keze, rendkívül fontos láncszeme az együttesnek.”
Nincs ez másként a válogatottban sem, nem okoz nagy gondot a kapitánynak, kit állítson a kapásszélső, avagy a kapáshátsó pozíciójába; nem véletlenül szokta Kemény Dénes hangsúlyozni, hogy az olimpia utáni időszak egyik legnagyobb nyeresége Biros Péter játéka, fejlődése. Gyorsan szögezzük le: a szakemberi vélemény a világbajnoki döntőt megelőzően született…
Barcelonában, a Sant Jordiban 11 ezer szurkoló szeme láttára a 13-as sapka tulajdonosa villogott, három rendkívül fontos – persze, melyik gól nem az egy vb-döntőben? – gólt ragasztott az itáliai kapuba, háromszor láthattuk a védjegyévé váló mozdulatot. Tudják, amikor két kezét mindenféle őrjöngés nélkül a magasba löki.
„Sok múlott azon, hogy normálisan tudtunk edzeni, s hogy csapat lett a csapat” – nyilatkozta a sydneyi sikert követő, arany nélküli időszak végét jelentő diadal után, talán mintegy jó előre jelezve, mire is számíthatnak majd augusztusban a vetélytársak.
Női „kollégájának”, a mögöttünk hagyott esztendő legjobbjának választott Primász Ágnesnek még többet járhat az eszében a soros, most már nyugodtan kijelenthetjük, nyakunkon lévő ötkarikás játék; „ezzel fekszem és kelek nap mint nap, hosszú idő óta készülök rá” – árulja el. Felfokozott várakozása érthető: az ő nyakába is akasztottak már több tucatnyi medáliát, az olimpiai azonban még várat magára.
„Egyrészt reméljük, már nem sokáig – magyarázza a margitszigeti sátor kispadján ülve Györe Lajos, Faragó Tamás válogatottbeli segítője. – Másrészt Tamás is felhívta a lányok figyelmét, egyelőre ne az olimpiával foglalkozzanak, hiszen előttünk a sordöntő selejtező. Erre, csakis erre kell koncentrálni, mert az nem lehet, hogy bármiféle külső körülmény miatt lemaradjunk Athénről.” Az tényleg nem lehet. Abban a csapatban, amelyben a dunaújvárosiak büszkesége játszik, különösen nem. Érdekes, egyben figyelemre méltó, hogy nem élete legeredményesebb szezonja után választották királynőnek. A magyar bajnoki cím Biros Péterhez hasonlóan a birtokában, sőt a 2003-as kupaarany is nála, ám a BEK-ben éppúgy ezüst jutott neki, mint a nemzeti csapattal az Eb-n. A vb ötödik helye – annak ellenére, hogy a kéthetes torna folyamán elszenvedett egyetlen vereségnek volt betudható – pedig értelemszerűen a csalódások kategóriát képviseli. Különösen ilyen győzelemre kódolt játékos esetében, mint amilyen ő. A szövetség kitüntetését leginkább a Faragó-éra alatt nyújtott kiegyensúlyozott teljesítményének, nyerőember mivoltának köszönheti. Némi párhuzam közte és a Honvéd klasszisa között: első komoly visszhangot kiváltó nemzetközi sikere, a 2001-es budapesti Eb-arany óta ő is láthatóan fejlődött, érettebb, színesebb lett a játéka. Persze, tudja jól, messze még a csúcs, sokat kell például azért tenni, hogy ne fordulhasson olyan elő, mint a barcelonai vb ominózus oroszok elleni vesztes meccsén, ahol is szakadatlan próbálkozott.
„Kőkeményen edzek, rendkívül fontos év vár ránk – jelentette ki. – Februárban olimpiai selejtező, ahol kötelező megelőznünk a spanyol, brazil, új-zélandi hármast. Ha ez nem sikerül, meg sem érdemeljük, hogy ott legyünk Athénban. Nem igaz?”

BIROS PÉTER. Született: 1976. április 5., Miskolc. Klubja: Domino-BHSE. Edzője: Kovács István. Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (2000), világbajnok (2003), Európa-bajnok (1999), kétszeres Eb-harmadik. (2001, 2003), Világkupa-győztes (1999), Vk-második. (2002), Világliga-győztes (2003), kétszeres magyar bajnok (Domino, 2002, 2003), jugoszláv bajnok (Becsej, 2001), kétszeres BL-második. (Domino, 2002, 2003), LEN-kupa-győztes (UTE, 1999).

PRIMÁSZ ÁGNES. Született: 1980. március 5., Dunaújváros. Klubja: Dunaújvárosi Főiskola. Edzője: Mihók Attila. Legjobb eredményei: vb-második (2001), Európa-bajnok (2001), Eb-második (1995), Eb-harmadik (2003), Világkupa-győztes (2002), Vk-harmadik (1995), junior Európa-bajnok (1998), junior vb-harmadik (1999), háromszoros magyar bajnok (Dunaújváros, 2001, 2002, 2003), háromszoros Magyar Kupa-győztes (Dunaújváros, 2001, 2002, 2003), BEK-második (Dunaújváros, 2003), KEK-második (Dunaújváros, 2001).