Hungária körúti gondok

Amire csak kevesen gondoltak az elmúlt években, az most bekövetkezett az MTK-nál. Arról ugyan nincs szó, hogy elfogyott volna a pénz, ám hogy kevesebb van a bankjegyekből, az érzékelhető. Azokból a lépésekből elsősorban, amelyekre rákényszerültek a Hungária körúton, az egyik legpatinásabb magyar klubnál.

-LABDARÚGÁS-
Néhány nappal ezelőtt a Ferencváros újonnan kinevezett sportigazgatója, Tepszics Ignác arról is beszélt a vele készített interjúban, hogy ott van az a fenenagy futballpálya, amelyet számtalan reklámtábla vesz körbe – nem nehéz kiszámolni, hogy az alap- és oldalvonalak hosszát figyelembe véve, ez több száz méter –, a gond csupán az, hogy nem jön a vevő…
Az MTK Hungária körúti székházában Fülöp Ferenc mintha csak kopírozni akarta volna a kolléga mondatait. A létező gondok között ő is megemlítette, hogy az átmeneti nehézségeknek többek között az az eredője, hogy kevesebb nagy cég fordul segítő szándékkal, magyarán a forintjaival, a labdarúgás felé, jóval kevesebb, mint mondjuk még az elmúlt évtizedben is.
„Elmondanám én egy mondatban is a gondjainkat, ez azonban lehetetlen. Nem elsősorban azért, mert oly rengeteg van, sokkal inkább azért, mert sokrétű, szerteágazó, fellelhető benne akár az egész ország, kis túlzással az egész világ. Alapvető tételként fogalmazhatjuk meg, hogy még a legnagyobb, a legeslegnagyobb klubok is adósak, tartozásuk van a játékosaik felé, így gondoltam a világra.”
Aztán már sorolja is az igazgató, hogy mi van, pontosabban, hogy egyelőre mi nincs… Az például, hogy partnerekre kellett és kell találniuk a játékosokban: értsék meg és fogadják el, ha nem is lesz kevesebb a pénzük az év első felében, de más, kevéssé népszerű lesz a kifizetések ütemezése.
„Azt akár már most megígérem, hogy a szerződésekben foglaltakat az utolsó betűig és forintig teljesíteni fogjuk azzal a különbséggel, hogy a következő hónapokban kissé meghúzzuk a nadrágszíjat. Június 30-ig azonban mindenki utoléri önmagát. Ha idefér, írja le, a futballisták ezúttal is társak voltak, szinte egytől egyig megértették a gondokat. Erre nagy szükség is volt ahhoz, hogy a fejük a futballpályán maradjon, s ne más kösse le a figyelmüket. Mert nadrágszíj ide vagy oda, a céljaink nem változtak.”
Ha pedig nem, akkor az nem lehet más, minthogy a kék-fehérek az őszön is érdekeltek legyenek valamelyik nemzetközi kupában. Másként nem is vághatott neki a hét elején megkezdett alapozásnak a gárda. Még akkor sem, ha emlegetik Illés Béla esetleges távozását, s meglepődhettek a „bátor” Czvitkovics Péter döntésén, aki úgy gondolta, hogy ebben az évben már magára sem húzza az MTK-melegítőt, mert mint mondta, inkább külföldi csapat mezében szeretne mutatkozni.
Fülöp Ferenc tisztában van vele, hogy az MTK-nak, mérlegre téve a rég- és a közelmúltját, nem lehet alább adnia a céljait. A régmúlt miatt azért nem, mert az kötelez, a közeli, mondjuk a Várszegi-féle, lassan egy évtizedes múlt miatt pedig azért nem, mert sok pénzbe került a csapat, s eddig nem igazán kerestek vissza ebből.
„Szó sincs arról, hogy ne lenne meg a betevőnk. Az átmeneti különbség csupán annyi lehet, hogy nem kerül mind a hét nap hús az asztalra.”