Matthäus egy órán át a miénk volt

2004. január 6-a, kedd, vízkereszt, a magyar labdarúgás „Matthäus-korszakának” második napja. A magát hétfő óta magyarnak valló kapitány közkívánatra ezt a délelőttöt is a sajtónak szánta, jó egy órán át tartott a kérdezz-felelek, amely után, mint várható volt, nem lettünk okosabbak.

-LABDARÚGÁS-
A randevú 11 órára szólt a labdarúgó-szövetség Róbert Károly úti székházába, nem illett tehát elkésni. Az írott-íratlan udvariassági szabályt, akárcsak egy nappal korábban, a magyar újságírók betartották. Az azonban, aki az időpontot megszabta a számunkra, már kevésbé. Akár azt is mondhatnánk, Lothar Matthäus „lóg” nekünk vagy hatvan perccel. A nagyobbik felét még hétfőn gyűjtötte össze, amikor negyven percet késett, a maradék húszat pedig tegnap, amikor húsz perccel később érkezett meg (bár üzent, hogy nem érkezik időben) a székházba, hangos „Good morning!” kíséretében.
Nagy ember, sztár még ma is, a labdarúgás utóbbi évtizedeinek egyik meghatározó alakja, ráadásul segíteni érkezett hozzánk, a „szegény rokonhoz” – nem illik hát kritizálni. Azt azonban halkan hadd jegyezzük meg, hogy, már „Matthäusságából” kiindulva sem illik elkésnie, meg annál az oknál fogva sem, hogy neki kell majd, mint precíz németnek, jó példával elöl járnia…
Mindegy, majd belejön, megismeri a pesti közlekedekés buktatóit, a mellékutcák titkait, s tán egyszer elérjük azt is, hogy egyszerre érkezünk a szövetségbe.
Arra a kérdésre, hogy miként emlékezik vissza a Belgrádban eltöltött időszakára, azt válaszolta: „Amiért odamentem, teljesítettem. A Partizánt eljuttattam a Bajnokok Ligájába, ennyi volt a csapatban, elértük a célunkat. Számomra azonban a szerződésbontás napján véget ért az a korszak. Mint mindig, most is előre tekintek.”
Matthäus úgy fogalmazott, hogy a lett válogatott példa lehet, hiszen „kis csapatként” jutott ki a portugáliai Európa-bajnokságra.
Ebből fakadóan viszont a magyar, amelyik hátrébb végzett nála, s nem is érte el a célját, „még kisebb.”
„Ha mondjuk két évvel ezelőtt beszéltünk volna a lettek esélyeiről, senki nem adott volna egyetlen százalékot sem nekik. Aztán mégis továbbléptek. Higgyék el, kishitűséggel semmire sem lehet menni, akkor minden marad a régiben. Azt hiszem, a magyar futballból valahogy ki kellene törölni az elmúlt 15 évet, mindent elölről kezdeni, új, tiszta lappal, de kizárólag kishitűség nélkül, önbizalommal telve” – válaszolt a német.
Valaki megjegyezte, hogy ez jó is volna, csak az a baj, hogy közben vernek minket, bármerre is megyünk…
Megnézte-e azt a hat videokazettát, amelyet magával vitt a szabadságára, s amelyen a magyar válogatott Eb-selejtezői láthatóak? – hangzott az újabb kérdés.
„Pontosítani szeretnék, nem hatról volt szó, csak kettőről, de végül négyet vittem el magammal, meg is néztem azokat, bár hozzáteszem, ezekből nem akarok különösebb következtetéseket levonni. Különösen úgy nem, hogy számomra csak a Bundesligában játszó magyarok voltak ismerősek. Szakmai véleményt majd csak akkor formálok a jelöltekről, amikor a magyarországi bajnoki mérkőzéseken meg a februári ciprusi tornán is láttam őket. Ebből következtethetnek arra is, hogy Ciprusra nyolcvan-kilencven százalékban azokat a futballistákat viszem, akik az Eb-selejtezőket is megvívták. Az azonban bizonyos, hogy az utánpótláscsapat főnökével, Róth úrral találkozni fogok, s elképzelhetően néhány meghatározó játékosa helyet kaphat a nagyok között.”
Arra a kérdésre, hogy figyelemmel követi-e a Bundesliga történéseit, úgy válaszolt, hogy felsorolt néhány bajnokit – az áprilisi programból…
Feltették neki a kérdést, hogy nem érezte-e az elmúlt napokban a magyar edzők irigységét. „Nem, mert még nem találkoztam velük” – mondta mosolyogva, aztán már komoly arccal hozzátette, hogy szombaton Tatán találkozik a magyar trénerekkel, s nem hiszi, hogy ellenállásba ütközne.
Megtudtuk, hogy a kedvenc, s a legjobbnak tartott labdarúgója Zinedine Zidane, s kiderült az is, hogy a német szakember szerint a futball rakétasebességgel felgyorsult az utóbbi években, ezt kellene utolérni.
A rendhagyó interjúkészítésnek az idő szabott gátat, mert a munkáltató, a szövetség nem csupán dicséri az új szakembert, hanem dolgoztatja is…