Király lépett a királyi váróba

V Í Z I L A B D A Egyesek előszeretettel emlegetik a galaktikusok gyülekezeteként a Real Madrid futballcsapatát. Félő, ugyanezek mostantól a Domino-BHSE nevet viselő pólógarnitúrára is ráakasztják az elcsépelt jelzőt, ami persze hízelgő is lehet, mert tény: ők is világsztárok.

Kis hazánk nagy kedvenceiről van szó, a Sydneyben huszonnégy kínkeserves esztendő után olimpiai aranyérmet szerző játékosokról, akik a felejthetetlen diadal óta szépen, sorban térnek vissza magyar földre, oda, ahol a legjobban felnéznek rájuk, ahol a legjobban megbecsülik őket, s ahol a legszívesebben űzik mesterségüket. Azok után, hogy a BVSC Szécsi Zoltánt, az FTC Székely Bulcsút és Kósz Zoltánt, a Vasas Vári Attilát volt képes itthon tartani, a Kőér utcában kezdték meg először a légiósokat hazacsábítani. A Biros Péter, Kiss Gergely, Molnár Tamás trió megszerzése egyenesen csodának tűnt, noha ma már tudjuk, ez „csak” az első lépés volt a klub életében. Kisvártatva Fodor Rajmund csatlakozott a stabil anyagi lábakon álló társulathoz, amely legnagyobb riválisától, a Vasastól is aranyat fogott Vári Attila személyében. Ekkor már nyolc olimpiai bajnokunkat csodálhattuk hétről hétre a hazai vizeken (Kósz időközben a Népligetből Angyalföldre költözött, ahol egy évig Székely is megfordult), nem véletlen, hogy többször is kicsinek bizonyultak a fővárosi és a vidéki uszodák. A jó példa ragadós: a Vasas tavaly robbantott bankot, sikerült megteremtenie az ilyen esetekben szükséges anyagi lehetőségeket, s büszkén jelenthették be, hogy Kásás Tamás és Steinmetz Barnabás magára húzza a piros-kékek sapkáját. Talán még meg sem szoktuk, hogy ők is idehaza vannak, midőn tegnap egy tájékoztatón jött az újabb meglepetés. A magyar bajnok megadta a módját, hiszen a Nyugati pályaudvar királyi várójában fogadta azt a vízilabdázót, aki nyolc éve az Újpest színeiben játszott utoljára hazai klubban, aki a Roma és a Recco színeiben kápráztatta el a nagyérdeműt, aki pályafutása legmélyebb válságából is képes volt a felszínre törni, s fantasztikus magasságokba repülni.
Benedek Tibor hazatér!
Válogatottunk csapatkapitánya 2004. július 1-jétől 2007. június 30-ig aláírt, három évre kötelezte el magát a Dominóhoz.
„Nem titok, hazahúzott a szívem. Már tavaly is jöttem volna, ám úgy alakult, hogy egy évig még biztosan kint maradok. Tavaly ugyan többéves szerződést kötöttem a Reccóval, ám egy pont kimondja benne, hogy az idény után akár haza is térhetek. Örülök, hogy ez valóra vált, és egy jól működő nagy csapatban, itthon folytathatom” – magyarázta a 32 esztendős bálvány, aki már Szívós Mártonnal is egyeztetett a nyolcas sapka ürügyén. Kell-e mondani, egy másodpercig sem volt kérdés, megkapja-e a szívéhez közel álló számot…
Az olimpiai után érkező Benedek egyszersmind sejtetni engedte – uszodai pletykák ide vagy oda – hogy a Honvéd ezután sem kívánja alább adni. Konkrétabban: a Westel nem engedi el a kezét.
„Örömmel jelenthetjük be, hogy a klub és cégünk, a Westel újabb három évre szóló megállapodást írt alá!” – nyilatkozta a mobilosok két fő vezetője, Sugár András és Bodnár Zsigmond. A vezérigazgató és helyettese, Novák Ferenc szakosztály-igazgató és Kunszt Gábor, a Bp. Honvéd ügyvezető elnök társaságában nézte, amint megrohamozzák az újdonsült, Királynak titulált csapattagot a kíváncsiskodók, büszkén mondták: már ő is a mi fiúnk. Nem lehet kérdés, mi lehet a cél Benedekkel kiegészülve.
„Bajnokok Ligáját kell nyernünk – jelentette ki határozottan a szerződését szintén meghosszabbító mesteredző, Kovács István. – Persze, idén sincs ez másként, úgyhogy e tekintetben voltaképpen semmi sem változott. Mindazonáltal boldog vagyok, hogy hosszú szünet után újra Tiborral dolgozhatok majd. Hogy mekkora játékos, nem kell ecsetelnem, legyen elég annyi, hogy a tavalyi BL-döntőt többek között azért nem tudtuk megnyerni, mert a másik csapatban szerepelt, és három gólt lőtt nekünk…”
Kell-e mondani, a társak is kitörő örömmel fogadták a bejelentést – közülük talán az a Kiss Gergely lehet a legboldogabb, aki így a klubjában is Benedek Tibor mellett szorgoskodhat, s akire így vélhetően egy fokkal kevesebb teher hárul majd. „Elég egymásra nézünk, és tudjuk, mi következik. Érkezésével tovább bővül a taktikai repertoárunk, nem irigylem az ellenfeleket. Örülök, hogy naponta együtt készülhetünk majd” – hangoztatta a balkezes a balkezes leigazolásáról.
Az augusztusban vb-t nyert válogatott egyetlen légiósa tehát végre hazatér, az olimpiai bajnokok közül is már csak mindössze kettő, Märcz Tamás és Varga Zsolt éli mindennapjait Olaszországban. Vajon meddig?