Törő szerint…

Góllal és jó játékkal mutatkozott be a Manchester Unitedben Louis Saha, akinek játékával elégedett volt Sir Alex Ferguson. A manchesteri menedzser szerint már csak az angol futballelit tempóját kell megszoknia.

Soha sem könnyű az első meccs új csapatban, ám Sahának azért sokat segíthetett, hogy már megfordult több neves klubnál (Metz, Newcastle, Fulham), és tudja, mit kíván egy meccs Angliában. Ferguson érvelése azért érdekes, mert kívülállóként figyelve az angol meccseket nem hittem volna, hogy érezhető ritmuskülönbség van az elöl és a hátrébb álló csapatok között. A magyar meccsekkel körülvéve úgy gondoltam eddig, hogy az iram egyszerűen szédítő, és kész.
Saha nyugodtan készülhet most, hiszen a mestere elégedett vele, a nézők nagy ünneplésben részesítették, s gondolom, a társak is elfogadták a szombati produkciója után. Mert az újoncnak az a legfontosabb, hogy befogadják a többiek. Amikor a BVSC-ből Újpestre kerültem, hiába dédelgettek a Szőnyi úton, hiába mondogatták, hogy biztosan sokra viszem majd, kifejezetten remegett a lábam Bene Feri, Zámbó Sanyi, Fazekas Laci társaságában. Ahogy emlékszem, különösen Bene Feri méregetett szúrós szemmel, meg volt győződve arról, hogy az ő helyére szemeltek ki. Aztán kifejezetten jóban lettünk, olyannyira, hogy egyszer edzés után egy üveg bor mellett arról beszélgettünk, milyen jó lenne, ha egyszerre lehetnénk ott a pályán, és nem többnyire egymást váltva.
Az első másfél esztendőben ugyanis csak csereként játszottam, mindössze tizenötször. Emlékszem, egy Pécs elleni megismételt bajnokin – az első meccsen kialudtak a reflektorok, ezért játszottunk újra – voltam először kezdő, a sérült Fekete Laci helyén, a jobb szélen. Képzelhetik… Viszont gólt lőttem, és ettől az egyik legszebb emlékem az a mérkőzés. Jött be balról a labda, Bene Feri csak belepiszkálni tudott, elém pattant, én pedig két lépésről betoltam a legendás Rapp Imre mellett… El sem hiszik, mekkora kő esett le a szívemről, kifejezetten megjött az önbizalmam, ami nélkül ugyebár mindenhol kevés az esély a sikerre. Nem hiszem, hogy Sahának remegett volna a lába, mint nekem annak idején, de abban azért biztos vagyok, hogy nem lesz kárára a gólja.”