Nem irigylem Lothar Matthäust, ugyanis most szembesül első ízben és élesben a magyar futballvalósággal. Alapvetően azt nem értem, hogy mitől félnek, s miért nem akarnak többen is részt venni ezen a tornán, hiszen az ígéretek betartásához (a vb-selejtező-csoportból való továbbjutásra gondolok) szükség van rájuk is. Sőt, alapvetően rájuk van szükség, a legjobbak nélkül ugyanis még papíron is elveszítjük az esélyünket.
Hallom, olvasom, hogy Gera Zoli sem utazott el valami nagy kedvvel. Nem akarok kritikát megfogalmazni vele szemben, ugyanis nem tudom, mi van, mi lehet vele, ám az, hogy a Fradi edzőmeccsein kezdő volt, az első félidőben jutott szóhoz, jelzi, hogy nagy baja nem lehet. Azt mondta a kapitány, hogy ha a klubcsapatában képes arra, hogy negyvenöt percet játsszon, akkor a válogatottban is szerepelhet, akár kilencven percen át. Az az érzésem, hogy mintha többen is megijedtek volna az új főnöktől, s attól, hogy ő egészen biztosan mást, netán, többet követel meg. Feltételezem így is lesz, ugyanis ez az egyetlen járható út afelé, hogy végre-valahára visszataláljunk legalább a középszinten jegyzett futballországok közé.
Nem felejtettem el, tisztában vagyok vele, hogy néhány hete azt írtam ebben a rovatban, hogy nagyon nehéz lesz akár másodikként is továbblépni a selejtező csoportunkból. Azt viszont nem állítottam, sőt, az eszembe sem jutott, hogy meg sem próbáljuk. A szerdán kezdődő torna pedig pontosan ezt szolgálná. Mármint, az első lépés lehet afelé, hogy a Cipruson megszerzett sikerélménnyel némi esélyt adjunk a selejtezőkre. Az első lépés nem volt sikeres, én azonban bízom abban, hogy ez az együtt töltött néhány nap összerázza a csapatot – Matthäus biztosan sokat tesz ezért –, s a sikeres torna után úgy jönnek majd haza a srácok, érdemesnek érzik, hogy a tudásuk legjavát nyújtsák a címeres mezben.
Donald Trump
Trump Putyinnak: Szétbombázom Moszkvát
