Törő szerint…

A törökországi edzőtáborozáson lévő szombathelyi Haladásnál máris vezéregyéniség az új igazolás, Illés Béla. A 35 esztendős, 64-szeres válogatott futballista, aki kilenc esztendő után hagyta el az MTK-t, másfél éves szerződést kötött új klubjával.

Jól tette Illés, hogy Szombathelyre ment, jól jár vele a Haladás, és jól jár ő is. Jobb helyet nem is találhatott a levezetésre, hiszen a közeli Sárvárra való, s egyébként is játszott már Szombathelyen, ahol nagy kedvenc volt. Most is ünnepelni fogják, így aztán úgy érhet majd véget a pályafutása, hogy nem marad benne semmiféle keserűség. Igaz, az MTK-ban is nagyon szerették, a drukkerek közül sokan azt tartották, ha ő a pályán van, akkor már garantált a győzelem. Volt benne igazság, hiszen nem egy és nem két derbit döntött el szinte egyedül. Ugyanakkor a többiek szinte elvárták tőle, hogy nyerje meg egymaga a meccseket. Azt hallottam, megesett, hogy valamelyik játékos vereség után számon kérte rajta: miért nem lőtt elég gólt.
Persze a Haladásnál sem lesz könnyű a dolga, ott is sokat várnak tőle, de ne feledjük, könynyebb ott fölszabadultan játszani, ahol egy-egy vereség még nem jelenti a világ végét, ahol nem a bajnoki cím, hanem a biztos bennmaradás a cél. Megkönnyítheti még a dolgát, hogy Bozsik Péter az edzője, akivel, ha együtt nem is, de egy időben futballozott, így pontosan tudhatják, mit várhatnak egymástól.
A fiatalok örülhetnek, hogy Illéssel egy csapatban játszhatnak, ha van bennük ambíció a tanulásra, akkor sok mindent elleshetnek tőle. El sem hiszik, néha elegendő egyetlen, a rutinos társtól érkező félmondat ahhoz, hogy magabiztosabb legyen az ifjú. Biztos vagyok benne, Illés szívesen segít majd a fiataloknak, más kérdés, hogy nekik kell majd kezdeményezniük, mert Béla – viszszafogottságát ismerve – inkább csöndben marad.
Hasonló helyzetben van most, mint én, amikor az MTK-ba igazoltam. Verebes Józsi nagyon bízott bennem, én pedig szárnyakat kaptam, de én is csak akkor szóltam, ha kérdeztek, akárcsak Illés, én is legjobban a tolakodást utálom. De a zárkózottság sohasem azonosítható a teljes bezárkózással, meg aztán, aki vitte valamire a futballban, az sohase felejtheti el, hogy ő is volt valamikor fiatal…”