Portugália otthon kapott kárpótlást

L A B D A R Ú G Á S Európa-bajnokság, elődöntő: Portugália–Hollandia 2-1 (1-0), Lisszabon, José Alvalade Stadion, vezette: Anders Frisk (svéd). Portugália: Ricardo – Miguel, Ricardo Carvalho, Jorge Andrade, Nuno Valente – Costinha, Maniche (Couto, 87.), Deco – Figo, Ronaldo (Petit, 68.), Pauleta (Nuno Gomes, 71.). Hollandia: Van der Sar – Reiziger, Bouma (Van der Vaart, 56), Stam, Van Bronckhorst – Seedorf, Davids, Cocu – Overmars (Makaay, 46.), Van Nistelrooy, Robben. Gólszerző: Ronaldo (26.), Maniche (58.), illetve Jorge Andrade (öngól, 63.)

Még soha nem jutott az Európa-bajnoki döntőbe a hazai válogatott, pedig az aranygenerációtól, amely a kilencvenes évek elején kétszer is világbajnoki címet nyert az utánpótlás mezőnyében, azt várták Portugáliában, hogy az elmulasztott lehetőségekért kárpótlást nyújt. Négy éve az Eb-n egyszer már közel jutottak ehhez a lehetőséghez, csakhogy az emlékezetes összecsapáson hoszszabbítás után aranygóllal kikaptak a franciáktól. Kárpótlás persze a hollandokra is ráfért, hiszen négyet ők is elbuktak, ráadásul hazai pályán, s talán még a portugáloknál is emlékezetesebb mérkőzésen maradtak alul az olaszok ellen, ahol pazarlón, sorozatban hagyták ki a 11-eseket.
Egy büntetőcsatát itt már megnyert a holland együttes, amikor a negyeddöntőben a svéd válogatottat búcsúztatta. Ennek ellenére, vagy éppen ezért eddig Dick Advocaat szövetségi kapitány ugyan győztes hadvezér lehetett, de elismert még nem. Csapata ugyanis egy vereséggel, egy győzelemmel és két döntetlennel, no meg az orosz rulettel jutott el az elődöntőig, s erre a teljesítményre azért senki nem csettint.
A portugálok is szenvedtek már vereséget, rögtön a nyitómérkőzésen alulmaradtak a görögökkel szemben, de hát arra még ráfoghatták, hogy a kezdeti feszültség okozta csupán a botlást, s két győzelmet követően Angliát szintén büntetőcsatában múlták felül, és az Eb eddigi legjobb mérkőzésén jutottak tovább.
Az már a kezdőcsapat ismeretében is meglepetés volt, hogy Nuno Gomes helyett Scolari szövetségi kapitány ismét Pauletának szavazott bizalmat, pedig a kedvenc csatára eddig nem tündökölt az Eb-n. Ezúttal is sorban elpuskázta a jobbnál jobb helyzeteket, s ha rá vártak volna a hazaiak, akkor alighanem dühükben felrobbantak volna a szurkolók. A brazil származású kapitány szerencséjére azonban Ronaldo a 26. percben egy szöglet utáni idegnyugtató fejessel vezetést szerzett. A hollandoknak ugyan akadt egy-két lehetőségük az egyenlítésre, a legnagyobbnál hiába lőtt a kapuba Van Nistelrooy, hajszállal lesre futott, így a válasz elmaradt.
Egészen az 58. percig reménykedhettek is, hogy egyetlen góllal is ledolgozható a hátrány, mert hol Pauleta, hol a kapufa – Figo remek lövése után – segített rajtuk. Ami nem ment a portugál csatárnak, az sikerült a társnak, Maniche-nak. A középpályás Deco gyorsan elvégzett szöglete után a 16-os széléről hatalmas gólt lőtt a holland kapuba, Van der Sarnak esélye sem volt a védésre. 2-0-ra vezettek a hazaiak, s talán már úgy érezték, kezdődhet az ünnep. Átengedték a területet a hollandoknak, akik mindent egy lapra téve rohamoztak, s Jorge Andrade segítségével öt perccel később szépítettek. A portugál hátvéd Van Nistelrooy elől mentve olyan szerencsétlenül ért a labdához, hogy Ricardo felett a kapuba vágódott a labda.
A hajrára is maradt izgalom, a Pauleta helyére lépett Nuno Gomes sem tudott gólt szerezni, s az utolsó percekben Scolari kapitány az aranygeneráció másik tagját, a csapatkapitány, Figo társát, Fernando Coutót is pályára küldte.
A hollandok ugyan mindent elkövettek az egyenlítésért, de még igazi helyzetig sem jutottak. Már szinte ünnepeltek a hazaiak, amikor a 92. percben meghűlt az ereikben a vér, mert szabadrúgáshoz jutottak a hollandok. Csakhogy elkapkodták, így már joggal lehetett ünnepelni, a négy évvel ezelőtti csalódás után sikerült a döntőbe jutás.