Favágás

L E L Á T Ó

Rágyújtott egy szivarra, hátradőlt, aztán roppant határozottan közölte: az döntött Budapest mellett, hogy Magyarországnak szívügye a rendezés.
Consolo úrnak hinni lehet, abban viszont, hogy szívügyünk az úszó Európa-bajnokság, egyre kevésbé. Az európai szövetség elnökét lenyűgözte a látványterv, úgy vélte a korszerűbbnél is korszerűbb uszoda épül majd Budapesten. Mi is hittünk benne, már hogyne tettük volna, amikor Gyurcsány miniszter még úszósapkát és úszószemüveget is húzott nagy elkötelezettségében (nyilván viccből), Madridban pedig vidáman lobogtatta a soros rendezőnek járó zászlót.
Gyurcsány úr azért szerepelhetett hol jelmezben, hol zászlóval, mert korábban kiadta az aktuális szlogent: „Három több, mint egy…” Arra utalt ezzel nagy büszkén, hogy a 2006-os viadalra nemcsak Lágymányoson épül új uszoda, hanem fölújítják a margitszigetit és a Kőért utcait is.
Kormánygaranciával.
Az idő telt-múlt, most pedig ott tartunk, hogy jó, ha a Margitszigeten helye lesz az Európa-bajnokságnak. A kormány rögzített ígéretét elmosta a „Takarékosság a takarékosságért” mozgalom, az igencsak leszűkült építési tervet pedig kíméletlenül bombázzák a zöldek. Ha valahol, nálunk igazán indokolt esetükben a többes szám, hiszen hiába van csupán egy védendő természet, szervezet több tucat van a megóvására. Esetünkben az uszoda bővítésénél elkerülhetetlen fakivágások ellen tiltakoznak. A Margitszigeten, amelyen vidáman pöfögnek át a szikvízüzem kamionjai meg persze a mindennél büdösebb gázokkal szolgáló kerti munkagépek.
Hiába ajánlották föl magától értetődően a Hajós Alfréd uszoda (át)építői, hogy pótolják a kivágott fákat, már el is különítettek rá százmillió forintot, a protestálás változatlan.
Az ígérvény szerint egy esztendő múlva készen kell állnia a majdani Európa-bajnokság otthonának, ám egyelőre még hiányoznak az építéshez elengedhetetlen engedélyek. Megítélésem szerint jó esély van arra, hogy végül, a feltételek hiányában ne Budapest rendezze meg a versenyt 2006-ban.
Blama ez, a javából.
Hajós Alfréd, Halmay Zoltán, Csik Ferenc, Szőke Katalin, Székely Éva, Gyenge Valéria, Novák Ilona, Novák Éva, Temes Judit, Littomeritzky Mária, Wladár Sándor, Egerszegi Krisztina, Szabó József, Darnyi Tamás, Czene Attila, Rózsa Norbert és Kovács Ágnes – az úszás magyar olimpiai bajnokai. Ők tizenheten huszonhárom aranyérmet úsztak össze. Főszerepük van abban, hogy annak idején a szavazásnál Budapest fölényesen előzte meg Eidhovent (ellenszavazat nélkül), mint ahogy az is sokat számított, hogy évtizedek óta klasszisokkal szolgál nálunk a sportág, most Athén előtt legyen elég csupán Risztov Évára és Cseh Lászlóra utalni. És persze az sem ártott – enyhén szólva –, hogy vállaltuk: „egy modern, a nemzetközi előírásoknak minden tekintetben megfelelő, új uszodakomplexum épül Budapesten”.
A kör itt bezárul.
Nincs rosszabb, mint mikor egy ország kormánygaranciával járatja le magát.