Ilyen témáról mindig örömmel írok, ezek a srácok, meg a többi magyar tehetség ugyanis megérdemli, hogy róluk is szó essen. (Sőt. Igazából az lenne az üdvözítő, ha labdarúgásunkban ők és a hozzájuk hasonlóan tehetséges társaik kapnának nagy teret, s ne az ügyeskedők, akik tán még az öltözők közelében sem jártak, de megmentőként próbálják eladni magukat.)
Meggyőződésem, hogy az említett három magyar – feltéve, hogy Gera és Király is Angliában köt ki – képes lesz arra, hogy megállja a helyét. A két mezőnyjátékos mellett többek között az is szól, hogy fiatalok még, előttük a jövő, s számukra valóban a karrier újabb lépcsőfokait jelentheti, ha a sportág őshazájában teljesítenék ki a talentumukat. Király Gabit azért nem említem, mert aki éveken át képes arra, hogy helytálljon a Bundesliga kőkemény mezőnyében, annak sok újat már nem lehet mondani és mutatni.
Amikor arról olvasok, hogy újabb és újabb magyar játékosok szerződnek külföldre, nekem mindig három másik, már „öreg” profi jut az eszembe. Lisztes Krisztián, Dárdai Pál és Szabics Imre. Nem kell sok érvet felsorakoztatni amellett, hogy miért éppen ők. Tehetség, fiatalság, elszántság, céltudatosság, akarat. Ezek jellemezték és jellemzik őket, így aztán nem véletlen, hogy sokra vitték, s még magasabban jegyzettek is lehetnek az európai piacon. Nem véletlen, hogy a súlyosan sérült, hosszú hónapokig harcképtelen Lisztesnek akkor ajánlott új szerződést a Werder Bremen, amikor pályája tán legmélyebb pontján, legnehezebb helyzetében volt. Ez azért sok mindenről árulkodik.
Most a még náluk is fiatalabbakon a sor, aminek azért is örülök, mert a személyük, a játéktudásuk biztosíték lehet arra, hogy Magyarország nem tűnik el a futballtérképről.
Orbán Viktor
Orbán Viktor Azahriah-ról: Nem beszélhet másokról úgy, mintha kapcarongyok lennének! + videó
