Legyen most az Üllői út a Barlang!

L A B D A R Ú G Á S Egy győzelemmel felérő döntetlen – Millwall–FTC 1-1 – és búcsúval felérő vereség – Újpest–Stuttgart 1-3 – volt a két magyar csapat szerdai kupamérlege, ami azt jelenti, hogy a liláknak esélye sem maradt a két hét múlva sorra kerülő visszavágóra. A Fradi előtt azonban nyitva az út, bejuthat a csoportkörbe, ahol újabb négy találkozó várna rá.

Róth Ferenc

2004. 09. 18. 19:48

Az átszűrődő zajból nem volt nehéz kitalálni, hogy jókedvű csapatot szállított az autóbusz tegnap délelőtt a Ferihegyi repülőtérről a városba. Az utasok a ferencvárosi játékosok voltak, akik, akár annak is nevezhetjük, bravúros,
1-1-es döntetlent értek el a félelmetesnek minősített, Barlangnak nevezett londoni stadionban. Lehet, hogy egyébként ilyen, de ezen a meccsen kiderült, nem mindig az. Egyrészt, mert az ellenfél körül nagyobb volt a felhajtás, mint a valós tudás, másrészt azért, mert a magyar bajnok végre nem roppant össze a külsőségektől, a találkozó nagyobb részében azt játszotta, amit játszania kell egy idegenben lévő, ám a továbbjutásban hinni tudó együttesnek. A legjobb példa erre – nem gyakori a legújabb kori magyar futballtörténelemben –, hogy vesztett állás után tudott egyenlíteni Lipcsei szépen ellőtt szabadrúgása után, amihez hozzá kell tenni: Stack kapus „velünk volt…”
László Csaba edző azonban nem ezzel foglalkozott, hanem azzal, hogy jó esély van a továbbjutásra, mert „ha az elkövetkező két hétben sikerül tudatosítanom bennük, hogy a Fradi a jobbik csapat, akkor továbblépünk. Hiszek ebben, mert láthatták, kondícióban, futásmenynyiségben is felvettük a versenyt, s ha a kishitűség az első perctől az öltözőben maradt volna, akár odakint is nyerhettünk volna.”
Így be kellett érni a döntetlennel, ami értékes, s előzetesen mindenki rábólintott volna. Különösen úgy, hogy idegenben szerzett – egy 0-0-s visszavágó esetén továbbjutást érő – gólt a Ferencváros.
A prágai és a kaposvári vereség után ezúttal jókedvű edző így summázza a reményeit és az elvárásait: „Nem azt kell megtanítani, hogyan kell egy támadást felépíteni, s miként passzolni a társhoz, ezt tudják. A fejekkel kell foglalkoznom, s elérni, hogy oroszlánként fussanak ki a telt házas Üllői útra, mint tették azt a náluk szerényebb képességű Millwall-futballisták.”
Ami a képességeket illeti, Újpesten sem lehetett vita. Ott azonban az ellenfél, a nem csak a nevét magával hozó Stuttgart nyert. A tudást meg az eredményt tekintve is. Amikor már az első néhány percben is több helyzetig jutottak el a németek, sejteni lehetett, hogy sok jóra nem számíthatunk. Amikor pedig már fél óra elteltével kétgólos volt az előnyük, csak bízni lehetett abban, hogy „megunják”, s visszavesznek az iramból. Így tették, nem erőltették. Egyrészt minek, másrészt pedig a hétvégén is lesz dolga a csapatnak: Berlinben játszik a Hertha ellen.
A lila-fehérek szinte biztosan kiesnek, mentségük azonban lehet: ez a Stuttgart akár a kupadöntőig elmasírozhat, nem lenne meglepetés.