Miből él egy alig kétezer lakosú falucska a festői Lago Maggiore partján? Egy rövid séta a települést átszelő, forgalmas utcán megadja a választ: az idegenforgalomból, azokból a látogatókból, akik az alpesi ország borsos árai ellenére is itt élvezik a mediterrán éghajlatú vidék előnyeit. Persze, a vendégeknek nem elég a kék ég, a napsütés, a szállodák kényelme, az igényes konyha. Szórakoztatásukról is gondoskodni kell. Az idei ősz két kiemelkedő eseménye: a szürrealista Salvador Dalí műveinek kiállítása és a klasszikus sakkozás világbajnoki döntője: a magyar Lékó Péter és az orosz Vlagyimir Kramnyik összecsapása.
A sakkozás két zsenijének párbaja egymillió frankos pénzdíjért folyik, tizennégy partival. A győztes jutalma az összeg hatvan százaléka, a vesztesnek négyszázezer frank jut. Döntetlen esetén (7:7) az ellenfelek fele-fele arányban osztoznának, de a világbajnoki cím birtokosa továbbra is Kramnyik maradna.
Ilyen anyagi feltételről csak világviszonylatban is sikeresen működő cég gondoskodhat, mint amilyen a szivarjairól ismert Dannemann vállalkozás. A szponzor szerepvállalásának mozgatórugóját Rosanna Pierantognetti, a szervezőbizottság tagja így magyarázza: „A cég elsődlegesen kulturális rendezvények támogat, de a sakkot is ebbe a kategóriába soroljuk, hiszen magas fokú szellemi teljesítményt igényel. A sakk a maga népszerűségével az interneten keresztül milliókat ér el, és így megfelelő reklámhordozó.”
A ma délután kezdődő finálé színhelyén, egy közelmúltban modernizált egykori dohánygyár nagytermében kétszázhúsz látogató kísérheti figyelemmel a partik alakulását, a két, egymással össze nem hasonlítható háttérrel rendelkező versenyző küzdelmét. Az óriási hagyományokkal rendelkező orosz sakkiskola minden előnyét élvező Kramnyik, és a bár jelentős nemzeti hagyományokra visszatekintő, de ebből pedagógiai hasznot alig húzó Lékó találkozója nem az esélyegyenlőség jegyében zajlik.
Amit az orosz játékos a legendás Mihail Botviniktől, majd Anatolij Karpovtól tanult, azt Lékó szigorú fegyelemmel, tudományos szintű elemzéssel és nem utolsó-sorban remek fizikai erőnléttel igyekszik kiegyenlíteni.
A nemzetközi élmezőny híresen szívós „maraton” játékosának nem okoznak gondot a hosszúra nyúlt partik – és ettől minden ellenfele tart. Kramnyik nem udvariasságból jegyezte meg: „Lékónál kellemetlenebb ellenfelet nem kaphattam volna.” Az igen kiegyensúlyozott benyomást keltő Lékó hatalmas tőkének tekinti, hogy maga mögött érezheti az egész ország támogatását: „Köszönöm az értem szurkolók bizalmát, és üzenem nekik: nagyon akarok győzni!”
Pozitív a mérleg. Az Élő-pontszámot tekintve a címvédő Vlagyimir Kramnyik a döntő esélyese, de Lékó Péternek egyedüliként a világ élmezőnyéből pozitív a mérlege ellenfelével szemben. A két játékos először az 1995-ös dortmundi tornán játszott egymással hagyományos időbeosztású partit, amely remivel zárult. A belgrádi szuperversenyen az akkor 16 éves Lékó legyőzte riválisát, majd három évvel később a tilburgi tornán világossal kényszerült kapitulációra az orosz klasszis. Kramnyik egyszer nyert Lékó ellen, a többi klasszikus partiban 22 döntetlen született. A 14 játszmás világbajnoki döntő első partijában Lékó vezeti a világos bábukat; másnap Kramnyiké az első lépés joga.
Vlagyimir Kramnyik. Született: 1975. június 25., Moszkva, Élő-pontszáma: 2770. Világranglista-helyezése: 3. Legjelentősebb tornagyőzelmei: Dortmund (1995, 1996, 1997, 1998, 2000, 2001), Wijk aan Zee (1998), Linares (2000, 2004). Kramnyik ötéves korában tanult meg sakkozni, első jelentősebb sikerét 16 évesen aratta, amikor ifjúsági világbajnok lett. Kaszparov minden idők legtehetségesebb sakkozójának nevezte, az ő kívánságára már 17 évesen tagja volt az 1992-es manilai sakkolimpián aranyérmes orosz válogatottnak, s 9 játszmájából 8,5 pontot szerzett. Olimpián még kétszer, 1994-ben és 1996-ban volt az első helyezett válogatott tagja. Tornagyőzelmei mellett kiemelkedő teljesítménynek számít, hogy 2000 júliusától 18 hónapig a legjobbakkal 80 partit váltott, és veretlen maradt.
Lékó Péter. Született: 1979. szeptember 8., Szabadka, Élő-pontszáma: 2741. Világranglista-helyezése: 5. Legjelentősebb tornagyőzelmei: Dortmund (1999, 2002), Linares (2003). Lékó Péter egyéves kora óta él Szegeden. Hétévesen ismerkedett meg a sakkal, 12 évesen már nemzetközi mester, 1994-ben pedig a világ legfiatalabb nagymestere lett. Első felnőtt nemzetközi sikereként 1998-ban Tilburgban második, egy év múlva a dortmundi XIX-es kategóriájú szuperversenyen Kramnyik és Karpov előtt első. 2001 januárjában 12 játszmás rapid mérkőzésen 7:5-re kikapott Kramnyiktól. Lékó edzéseit 2001 második felétől apósa, az örmény válogatott kapitánya, Arsak Petroszjan irányítja. A világbajnokjelöltek 2002-es dortmundi, 8 résztvevős versenyén a döntőben legyőzte a bolgár Veszelin Topalovot, ezzel Kramnyik kihívója lett.
