Csak részben fedi az igazságot, hogy a magyar sport egyik legkiválóbb alakja jókor volt jó helyen. Mert bizony nevesincs, vagy éppenséggel csak közepes képességű ökölvívó, ismeretségekkel nem bíró, idegen nyelven megszólalni nem tudó bunyós hiába lett volna ott Miamiban, s hiába vett volna részt a tanácskozás egyik szünetében tartott golfversenyen, bizony nem tettek volna neki ajánlatot. Neki azonban tett – az elnök.
„Sétáltunk vissza a pályáról Paco Volcalerrel, a WBO Puerto Ricó-i elnökével, s közömbös dolgokról beszélgettünk, nem is emlékszem, miről. Teljesen váratlanul ért, amikor megkérdezte tőlem, mit szólnék a szervezete alelnöki székéhez… Azt nem mondom, hogy megdöbbentett, de nagy örömmel töltött el, ami akkor lett teljes, amikor a szavazás első köre után bekerültem az elnökségbe, a második után pedig kiderült, a jövőben nem csupán a kelet-európai régió elnöke leszek, hanem a teljes kontinens a felügyeletem alá kerül.”
A sportdiplomáciai siker – amikor még sikeresen működött ez nálunk, hatalmas elismerés volt egy-egy sportág világ-, de még európai szövetségébe is bekerülni – azt jelentette, hogy Kovács István tudását a szorítón kívül is elismerték: automatikusan az alelnöke lett a WBO szervezetnek.
Arra a kérdésre, vajon a legerősebb szervezet csúcsvezetői közé került-e, kitérő választ ad. „Ez akár évente változhat. Az az aktuális csúcsszervezet, amelyiknek a legtöbb klasszis, világszínvonalú bunyósa van. Első vagy második helyezés tehát nincs, az azonban tény, hogy a dél-amerikai alapítású, ázsiai, afrikai, észak-amerikai és természetesen európai szervezetekkel is rendelkező WBO soraiban kiváló bunyósok voltak s vannak. A négy nagy világszervezet, a WBO, a WBA, a WBC és az IBF toronymagasan kiemelkedik a tizen-egynéhány kisebb közül. Azt mondhatom, ez a négy cég a piacvezető.”
Ami Kovács cégét, a WBO-t illeti, számunkra kellemes emlékeket idéz. „Ebben” lett világbajnok 2001 elején a magyar öklöző Münchenben. Rajta kívül is számtalan szuperbunyós mutathatta körbe büszkén a ringben a szervezet világbajnoki övét. Többek között Barrera, Hamed, Klicsko, Michalczewski, De la Hoya és Eubank is itt teljesítette ki a pályafutását, s gyarapította a bankszámláját. A mai nagyságok és övtulajdonosok közül Erdei Zsolt a legkedvesebb számunkra.
Az egykori bajnok nem titkolja, a lobbizás az elsődleges feladatai közé tartozik a WBO-ban. „A megváltozott Európa hatalmas lehetőségeket rejt, olyan tehetségeket dobhat felszínre, akik előtt eddig zárva volt a profizmus, a nyugati kapu. A legfontosabb feladatom az lesz, hogy a kontinensről vigyek leendő bajnokokat a WBO-hoz. Ez azért sem lesz könnyű, mert új területet kell felfedeznem s megtanulnom, bár segítőim biztosan lesznek. Kettővel már találkoztam is. Az egyikük az egykori amatőr, a dán Jesper Jensen, a másikuk pedig a német Hagen Doering, akivel, ha nem is mérkőztünk egymás ellen, de többször is találkoztunk az Adler Zsigmond-emlékversenyen a Fáy utcai sportcsarnokban.
S még mondja valaki, hogy a profi bunyónak nem az amatőr ökölvívás az előszobája…
A CÉL A VILÁGBAJNOKI ÖV. Nagy János, a Boksz Világszövetség (WBA) és a Boksz Világszervezet (WBO) nagypehelysúlyú interkontinentális bajnoka decemberben valamelyik kisebb szervezet világbajnoki övéért mérkőzhet meg az argentin Julio Pablo Chacon ellen. Azt még nem tudni, melyik szövetség jelenleg betöltetlen trónjáért száll ringbe a két öklöző, ám Nagy a lehetőség érdekében lemond kisvilágbajnoki címeiről. A december 18-i győri gálát nagy várakozás előzi meg, hiszen az a két bunyós tavaly októberben rendezett meccsének a visszavágója is egyben. Azt az összecsapást a magyar bokszoló vitatott körülmények között – mélyütéssel – technikai K. O. -val nyerte meg. Érdekesség, hogy Nagy János az egyetlen magyar profi ökölvívó, aki mind a négy nagy szervezet (WBC, IBF, WBA, WBO) világranglistáján az első tízben található.
