Egy őszinte mondat

Szenzáció rengette meg a magyar labdarúgást az elmúlt napokban. Futballunk két elismert személyisége egy-egy őszinte mondattal egymásnak ugrott. Ritka esemény.
Mészöly Kálmán, a játékosként majd szövetségi kapitányként is világbajnokságot megjárt Szőke Szikla, a Magyar Labdarúgó Liga szakmai igazgatója a magyar edzők hét végi, tatai tanácskozásán azt találta mondani Lothar Matthäusról, hogy szakmai koncepciója közhelyektől hemzseg, és irányítása alatt semmivel sem lett jobb a magyar válogatott. Igaz? Igaz! Lothar Matthäus, a világbajnok, aranylabdás német játékos, a magyar válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya kifogásolta, hogy Mészöly miért nem a szemébe mondta bírálatát. Igaza van? Igaza!
Két fontos ember őszinte véleménnyel állt a nyilvánosság elé, s ebből mindjárt szenzáció született, avagy ebből mindjárt szenzációt lehetett gyártani. Mert ha Mészöly azzal hozakodik elő, hogy mielőtt Matthäus hozzánk érkezett, addig, ha az eredmények el is maradtak, legalább összefogás, egyetértés, alázat, szakmai felkészültség jellemezte a magyar labdarúgást, csak a német kuszált össze mindent, s ennek a letűnt szép korszaknak, ő maga, Mészöly Kálmán az egyik tanúja, aki jó játékos, jó kapitány volt, aki soha egyetlen alkalommal nem kényszerült megalkuvásra – akkor bizony sokan azt mondják: jó, jó, Kálmán, de… De Mészöly csak azt állította: ennyire Matthäus nélkül is mentünk volna, s ez igaz.
Matthäus sem kezdett példálózni a múltjával, mert akkor azzal is szembesülnie kellene, miért rúgta össze a port a Bayern München vezetőivel, miért hagyta oda idő előtt a bécsi Rapidot és a belgrádi Partizant; nem lépett fel gőgösen, mintha ő mutatta volna meg nekünk, mi a labdarúgás. Csupán Mészöly támadásának módját kifogásolta teljesen jogosan.
Két őszinte mondat, két őszinte vélemény – ennyi kell manapság a szenzációhoz a magyar labdarúgásban. A siralmas helyzet dacára ez végeláthatatlan távlatokat nyit meg. Csak mire odáig jut valaki, hogy meghallják a hangját, rengeteget kell mellébeszélnie.