Alonsót éltetik, a Ferrarit temetik

F o r m a - 1

Nem csoda, hogy az autós gyorsasági világbajnokság (Forma–1) idei harmadik futama, a Bahreini Nagydíj után a világsajtó Fernando Alonsót és a Renault-t élteti, miközben Michael Schuma-
chert és a Ferrarit temeti. Az érintettség okán a spanyol és francia lapoknál a (kár)öröm, míg az olasz és a német újságoknál a szomorúság dominál. A leghangosabb a „visszafogott” mediterrán vér és a honfitárs versenyző idei második sikere okán a hispán média, amely egységesen zengi Fernando Alonso dicshimnuszát. Az El Mundo szerint Alonso készen áll az őrségváltásra, és senki nem tudja tartani vele a lépést, az As szimplán zseniálisnak, az ABC pedig a világ legjobb pilótájának titulálja. A Le Figaro inkább a francia istálló sikerére helyezi a hangsúlyt: „Három futam, három győzelem a Renault-nak.”
Az olaszok a pólus másik oldalán szomorkodnak. A La Gazzetta dello Sport szerint a Ferrari kudarcot vallott, a piros helyett most a kék szín uralja a Forma–1-et. Az Il Tirreno ugyanezt mondja, kissé plasztikusabban: „A Ferrari egy katasztrófa, a Renault az új Ferrari.” Egyedül a Corriere della Sera lát némi reményt: „A Ferrari gödörbe került, de még van kiút.” Az emberi aspektust a Michael Schumacher kapcsán érintett német Stuttgarter Zeitung fogalmazta meg a legplasztikusabban: „Alonso trónörökös elfoglalta a trónt, a Ferrarinál már Schumacher utódjaként kezelik.”
Bizony, ez itt a lényeg. Mert bár a Forma–1, mint technikai sportág, az autók-istállók közötti nagy és örök vetélkedés színhelye, mindenkit a pilóták személyes harca érdekel leginkább. Michael Schumacher hosszú éveken keresztül szakmailag a legjobb pilótaként technikailag a legjobb kocsiban arathatta a sikereit, s most a jelek mindkét esetben az őrségváltás felé mutatnak. A Ferrari F2005-ös új modellje pont nélkül debütált Bahreinben, miközben a feljavult Renault megnyerte mindhárom idei futamot; Alonso tehetsége pedig a fiatal Schumacheréhez hasonlatos, sőt… A még mindig csak 24 éves spanyol pilóta a legtöbb társával (például a nagy Schumival is) ellentétben nem pénzért került be a Forma–1 világába, hanem hamar megmutatkozó kvalitásai miatt. Szinte korábban kezdett vezetni, mint járni, életrajzi adatait olvasva nem elírás, hogy 1981-es születése ellenére 1984-ben, háromévesen már gokartozott! 1993-ban (majd még kétszer) spanyol, 1996-ban világbajnok lett, 1999 pedig már egy Formula Nissan versenyautó volánja mögött találta. Itt is nyert, s jutalmul 18 évesen Jerezben tesztelhetett egy F–1-es Minardi-autót.
Ugyanezen istálló színeiben, a harmadik legifjabbként mutatkozott be 2001-ben a világbajnoki versenysorozatban (klubja, a Benetton kölcsönadta), s elkezdte gyártani a rekordokat. A 2001-es Ausztrál Nagydíjon ő lett a legfiatalabb célba érkező pilóta (19 éves és 217 napos volt akkor), a 2003-as Malajziai Nagydíjon – már Renault-ban – a legfiatalabb pole-pozícióból induló, dobogós és versenyen vezető sofőr (mind 21 évesen és 237 naposan), Kanadában pedig a legfiatalabb leggyorsabb körösként (21 évesen és 320 naposan) írta át a csúcsokat. S két éve, augusztus 24-én, nagy szerencsénkre éppen Mogyoródon, a Magyar Nagydíjon eljött élete addigi legboldogabb napja: 22 évesen és 26 naposan lett a valaha volt legifjabb Forma–1-es futamgyőztes! Saját és hazája első F–1-es sikere után egy csapásra megismerte a világ, János Károly spanyol király küldött neki dísztáviratot, Spanyolországban az év emberének választották.
Az idei évad rajtjáig 84 futamon 1 győzelmet, 3 pole-pozíciót és 112 pontot gyűjtött; az idénynyitó Ausztrál Nagydíjon még csapattársa, Giancarlo Fisichella sikerének örvendhetett (de ő sem bánkódott harmadik helyével), Malajziában és Bahreinben viszont már a sajátjának. A nagy előd, Michael Schumacher 1994-ben, 25 évesen lett először világbajnok (majd utána még hatszor), de mivel ő januári születésű, Alonso pedig júliusi, ha idén nyer, fiatalabban lesz világbajnok, mint a német sztár. Sőt, ha ilyen ütemben menetel tovább, akár a legfiatalabb is lehet…