Bábuk nélkül, egészen a játszma feladásáig

Aján Tamás sakkban sem utolsó. Igaz, emberekkel sakkozik, és a játszma tétje saját maga mentése, nem a magyar súlyemelősporté. Ezt felismerve, és talán „kisemberi hiúságában” megsértve azonban az egyik bábu, Komáromi Lajos váratlanul önálló életre kelt. Aján eszközként használta az ügyben Lantos Gábort, a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség szóvivőjét is, aki, mint a Magyar Rádió riportere, egyúttal kollégánk is. A történet egyre szerteágazóbb szálait és a Komáromi által fent említett, szakmai intelemként minősített telefax szövegét megismerve nyilvánvaló, hogy Lantos messzebbre merészkedett a történetben, mint kellett vagy szabadott volna, de az is egyértelmű, hogy felelőssége nem mérhető Ajánéhoz. Ez a levélből is kiderül, amelynek ez a legjellemzőbb, legárulkodóbb részlete: „Csak az igazság teljes és őszinte feltárása vezethet eredményre! A maszatolásnak, mellébeszélésnek semmi értelme nincsen, ha ezt megteszed, akkor felesleges volt az egész sajtótájékoztató, és abban az esetben már veheted is a kalapodat.” E fenyegető fél mondat bizonyára nem Lantos üzenete, de ennyivel rutintalanabb Ajánnál; közvetítőből aláíró lett. Amikor tegnap arra kértük Lantost, értékelje saját szerepét, ezt így tette meg:
– Abban a tudatban voltam, hogy Aján Tamás és Komáromi Lajos egymással egyeztette a sajtótájékoztató érdemi mondanivalóját, nekem mint a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség sajtószóvivőjének, a szervezés, a technikai részletek tisztázása volt a fő feladatom. Ezt meg is tettem, méghozzá örömmel, mert hittem abban, hogy jó ügyet szolgálok, s végre kiderül az igazság. Az idézett, egyébként bizalmasnak szánt levélben pedig egyszer sem biztattam arra Komáromit, hogy hazudjon, éppen ellenkezőleg, arra kértem, mondja el az igazat.
Természetesen Aján Lantos által vélt igazságát, de elsősorban ez is a sakkjátékost minősíti. Akinek, ha Ausztráliából átmenetileg ismét hazatér, valószínűleg bábuk nélkül kell lejátszania a partit – egészen a feladásig.