Lássuk csak!

Gera, Juhász, Éger, Takács, Rajczi és Nikolov sérült, Böőr eltiltott. Hét hiányzó, közülük öt kezdő lehetett volna a magyar labdarúgó-válogatottban a szombati szófiai vb-selejtezőn. Ha kikapunk, megvan a mentség, szegény embert az ág is húzza, ugye. Lothar Matthäus nem szegény, de húzza őt is. Eleve szorult a helyzete, hiszen a PAOK Szalonikivel kapcsolatos zsarolásízű görög tragikomédiából csak félig jött ki győztesen. Hiába erősítette meg az MLSZ-vezetés, hogy eredményektől függetlenül vele képzeli el a jövőt, a sorsáról hivatalosan döntő elnökségi ülés mégis a selejtezősorozat után, jövő csütörtökön zajlik majd. Ennek akusztikáját nyilván meghatározza a bolgárok és a horvátok elleni eredmény.
A szombati derbi előtt a legérzékenyebb veszteség Gera Zoltán távolmaradása. Nemcsak azért, mert a West Bromwich légiósa a jelenlegi legjobb magyar futballista, hanem mert Matthäus tette csapatkapitánnyá és emblematikus figurává. Amikor tavaly novemberben Máltán sárga lapot kapott, máris tudtuk, mire lehet fogni, hogy nem verjük meg márciusban a bolgárokat. Ám annak a máltai túrának akadt egy másik Gera-sztorija: csak kedden hajnalban érkezett a szigetországba a szerdai meccsre, mert végigjátszva a vasárnapi angol bajnokit, lekéste a repülőgépét. Matthäus akkor még nyugalmat erőltetett magára, s nem ment neki a WBA-nak, ápolandó a nyári szerződés által gyümölcsözőnek tűnő, friss kapcsolatokat. Aztán viszont a Wales elleni februári barátságos meccsen az angolokkal történt megállapodás ellenére 90 percig játszatta a középpályást, s ezt Birminghamben nem felejtették el. A revánslehetőség most jött el (a FIFA szabályaink betartásával): Gerát nem engedték haza kivizsgálásra se. Előtte a játékos kézsérülése ellenére mind a válogatottban, mind klubjában próbált helytállni, de egyik helyen sem sikerült úgy, mint korábban. S egy ideig nem is fog, hiszen hosszabb lábadozásnak néz elébe Angliában.
Bizalmi és egyben legjobb embere elvesztése, valamint a többi sérülés kényszerhelyzetbe hozta a szakvezetést, de a sors tálcán kínált két, korábban többször bevált megoldást a középpálya gondjaira: a Rapiddal BL-szereplő Korsós Györgyöt és a Hertha kezdőcsapatába visszatért Dárdai Pált. Matthäus csak Korsóst emelte le a tálcáról, a 42-szeres válogatott, mindig mindenben karakán Dárdairól így „írt” a Nemzeti Sportban olvasható állandó rovatában, amelynek címe Lássuk csak!: „Néhányan mondat erejéig Dárdai Pálra is ki kell térnem, aki a Herthában a hét végén hosszú idő után ismét főszerephez jutott, és gólt is rúgott. Köztudott, ennyi nálam még nem elég ahhoz, hogy valakit behívjak a keretbe. Örülök, hogy jól játszott, s remélem, a jövőben sikerül állandósítania a helyét a kezdőcsapatban, de ahhoz, hogy újra meghívót küldjek neki, minimum két-három hónapig kellene megfelelően futballoznia klubcsapatában.” Köztudott? Matthäus majd’ nyolcvan játékost próbált ki regnálása alatt, köztük olyanokat, akik egyrészt be sem köthetik Dárdai cipőjét, másrészt két-három jó hetük sem volt, nemhogy hónapjuk. Egyébként pedig három hónap múlva éppen téli álmot alszik az európai foci, mind a németeké, mind a miénk.
Ezek után csak egyet mondhatunk a bolgárok elleni meccs előtt: lássuk csak…