Pizsamás karácsony koboldokkal

Hosszabb kihagyás után Nagy Tímea éppen egy hete indult újra versenyen, és egy hazai válogatón többek között az idei vb-bronzérmes kanadai Mackayt legyőzve jutott el a legjobb nyolcig. Szóval újrakezdésnek nem rossz, s a jelszó amúgy is az „Irány Peking!”, de ami a vívást illeti, ezt itt most kivételesen zárjuk is le. S ragadjunk le ott, hogy a hétéves Csenge és a néggyel fiatalabb Luca után júniusban megérkezett Csanád, vagyis a kétszeres olimpiai bajnoknál az idei karácsonykor immár három gyermek zsivaja tölti be a lakást.

Az ünnepeket persze mindenki nagyon várja, de az azt megelőző napokat, a rengeteg tennivalót hogy bírja egy immár háromgyermekes anyuka?
– Valóban nem kis munka, hogy besegítsek a Jézuskának a sok-sok kívánság teljesítésében, de jómagam azt a hangulatot is szeretem, amikor az utcákon hömpölyög a tömeg, szól a karácsonyi zene, és minden csillog-villog. Már ennek is megvan a varázsa, és jó érzés tudni, hogy ez a rengeteg ember most mind azon serénykedik, hogy a szeretteinek ajándékot találjon. Ilyenkor amúgy én nagyon szeretek beülni a családdal egy kis kávézóba, meginni egy fahéjas teát, mert nálam ez is hozzátartozik a karácsonyhoz.
– A lakás feldíszítése is?
– Természetesen az is, már napokkal korábban díszben pompázik az egész lakás, csupán a karácsonyfa hiányzik, mert az majd csak szenteste érkezik.
– Csenge szerint ki hozza? Mert neki már lehetnek elképzelései…
– Még abszolút mesepárti, Jézuskával, angyalokkal, koboldokkal. Persze már nyitogatja a gondolatait, tavaly meg is jegyezte, hogy a Mikulásnak éppen olyan a hangja, mint a nagypapának. De megmagyaráztuk neki, ez azért van így, hogy Luca ne ijedjen meg egy idegen, dörmögő hangtól. Szóval jár a kis esze, de én is így voltam annak idején. És hiába mondták a többiek az iskolában, hogy a szüleinktől kapjuk az ajándékokat, amire persze aztán magam is rájöttem, mégis makacsul a Jézuskában akartam hinni. Mert ez már hozzátartozott az én kis mesevilágomhoz, és nem engedtem, hogy elvegyék tőlem.
– Akkor az a veszély nem áll fenn, hogy a legnagyobb gyermeke nekiáll megkeresni az ajándékokat.
– Nem, nem. Csak azért rejtettem el mindent a pincébe, nehogy véletlenül rábukkanjon.
– No és sok mindent kért a Jézuskától?
– Hajaj! Sőt még a fogtündérnek is adóssága van vele szemben. A hó elején esett ki az egyik kis foga, és teljesen fel volt háborodva, hogy csak a Mikulás hozott neki ajándékot. A karácsonyi kívánságlistát amúgy már novemberben leadta. Ám igazából ő is inkább magát a nagy eseményt várja, a csilingelő csengőt, a közös éneklést, a mézeskalács illatát. Luca viszont minden este odaáll az ablak elé, és felsorolja a játékbolt összes játékát, hogy a Jézuskától ezt meg ezt kéri. És a két lány természetesen a kis Csanád nevében is kér ajándékot, kikötve, hogy az nem lehet csupán egy cumisüveg.
– Hol töltik a szentestét?
– Hagyományosan édesanyáméknál, mindig itt van a családi összejövetel, éjszaka hazamegyünk, akkor röppen be hozzánk az angyalka, és reggel, amikor a fényekre felébrednek a gyerekek, rendezünk egy afféle pizsamás karácsonyt.
– Ahogy tudom, a tavalyi karácsonyuk egészen különleges volt.
– Igen, hiszen Csanádot tavaly a Jézuska hozta. A fa alatt ott volt egy pár kis zokni, jelezve, hogy a mama és a papa azt kérte tőle, hozzon egy kisbabát. És ő így adta a tudomásunkra, hogy a mama pocakjába beköltözött egy baba, aki ugyan még nem érkezett meg, de már útban van. Csenge amúgy már megkérdezte, hogy az idén megint lesz-e zokni, aztán majd baba, és igyekeztem komoly arccal mondani neki, hogy tudomásom szerint most nem lesz.
– Ha a saját, gyerekkori karácsonyi emlékeiről kérdezem, van olyan, ami a többi elé tolódik?
– Igen, kettő is. Az egyik az, amikor nagyon szerettem volna egy kvarcórát, és megkaptam, pedig tudtam, hogy édesanyáméknak csak kevés pénzük van ajándékvásárlásra. De az a történet, amelyik igazán a lelkem mélyéig hatolt, gimnazista koromban esett meg. Az egyik osztálytársam, aki akkor a karácsonyi vásárban képeket árult, egyet becsomagolt, elküldte hozzánk, anyukámék pedig a fa alá tették. Emlékszem, egy cicás kép volt, de lehetett volna rajta bármi. Csak az járt az eszemben, hogy valaki, aki egész télen a hóban, fagyban árult némi zsebpénzért, s még arra is gondolt, hogy egy képet nekem adjon ajándékba… Amikor megtaláltam, azonnal eleredtek a könynyeim, és a mai napig átjár a melegség, ha erre gondolok. Nehéz ezt szavakkal elmondani, de azt hiszem, ez viszszaadja, miről is szól valójában
a karácsony.