Pizsamás karácsony koboldokkal

Hosszabb kihagyás után Nagy Tímea éppen egy hete indult újra versenyen, és egy hazai válogatón többek között az idei vb-bronzérmes kanadai Mackayt legyőzve jutott el a legjobb nyolcig. Szóval újrakezdésnek nem rossz, s a jelszó amúgy is az „Irány Peking!”, de ami a vívást illeti, ezt itt most kivételesen zárjuk is le. S ragadjunk le ott, hogy a hétéves Csenge és a néggyel fiatalabb Luca után júniusban megérkezett Csanád, vagyis a kétszeres olimpiai bajnoknál az idei karácsonykor immár három gyermek zsivaja tölti be a lakást.

2005. 12. 24. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ünnepeket persze mindenki nagyon várja, de az azt megelőző napokat, a rengeteg tennivalót hogy bírja egy immár háromgyermekes anyuka?
– Valóban nem kis munka, hogy besegítsek a Jézuskának a sok-sok kívánság teljesítésében, de jómagam azt a hangulatot is szeretem, amikor az utcákon hömpölyög a tömeg, szól a karácsonyi zene, és minden csillog-villog. Már ennek is megvan a varázsa, és jó érzés tudni, hogy ez a rengeteg ember most mind azon serénykedik, hogy a szeretteinek ajándékot találjon. Ilyenkor amúgy én nagyon szeretek beülni a családdal egy kis kávézóba, meginni egy fahéjas teát, mert nálam ez is hozzátartozik a karácsonyhoz.
– A lakás feldíszítése is?
– Természetesen az is, már napokkal korábban díszben pompázik az egész lakás, csupán a karácsonyfa hiányzik, mert az majd csak szenteste érkezik.
– Csenge szerint ki hozza? Mert neki már lehetnek elképzelései…
– Még abszolút mesepárti, Jézuskával, angyalokkal, koboldokkal. Persze már nyitogatja a gondolatait, tavaly meg is jegyezte, hogy a Mikulásnak éppen olyan a hangja, mint a nagypapának. De megmagyaráztuk neki, ez azért van így, hogy Luca ne ijedjen meg egy idegen, dörmögő hangtól. Szóval jár a kis esze, de én is így voltam annak idején. És hiába mondták a többiek az iskolában, hogy a szüleinktől kapjuk az ajándékokat, amire persze aztán magam is rájöttem, mégis makacsul a Jézuskában akartam hinni. Mert ez már hozzátartozott az én kis mesevilágomhoz, és nem engedtem, hogy elvegyék tőlem.
– Akkor az a veszély nem áll fenn, hogy a legnagyobb gyermeke nekiáll megkeresni az ajándékokat.
– Nem, nem. Csak azért rejtettem el mindent a pincébe, nehogy véletlenül rábukkanjon.
– No és sok mindent kért a Jézuskától?
– Hajaj! Sőt még a fogtündérnek is adóssága van vele szemben. A hó elején esett ki az egyik kis foga, és teljesen fel volt háborodva, hogy csak a Mikulás hozott neki ajándékot. A karácsonyi kívánságlistát amúgy már novemberben leadta. Ám igazából ő is inkább magát a nagy eseményt várja, a csilingelő csengőt, a közös éneklést, a mézeskalács illatát. Luca viszont minden este odaáll az ablak elé, és felsorolja a játékbolt összes játékát, hogy a Jézuskától ezt meg ezt kéri. És a két lány természetesen a kis Csanád nevében is kér ajándékot, kikötve, hogy az nem lehet csupán egy cumisüveg.
– Hol töltik a szentestét?
– Hagyományosan édesanyáméknál, mindig itt van a családi összejövetel, éjszaka hazamegyünk, akkor röppen be hozzánk az angyalka, és reggel, amikor a fényekre felébrednek a gyerekek, rendezünk egy afféle pizsamás karácsonyt.
– Ahogy tudom, a tavalyi karácsonyuk egészen különleges volt.
– Igen, hiszen Csanádot tavaly a Jézuska hozta. A fa alatt ott volt egy pár kis zokni, jelezve, hogy a mama és a papa azt kérte tőle, hozzon egy kisbabát. És ő így adta a tudomásunkra, hogy a mama pocakjába beköltözött egy baba, aki ugyan még nem érkezett meg, de már útban van. Csenge amúgy már megkérdezte, hogy az idén megint lesz-e zokni, aztán majd baba, és igyekeztem komoly arccal mondani neki, hogy tudomásom szerint most nem lesz.
– Ha a saját, gyerekkori karácsonyi emlékeiről kérdezem, van olyan, ami a többi elé tolódik?
– Igen, kettő is. Az egyik az, amikor nagyon szerettem volna egy kvarcórát, és megkaptam, pedig tudtam, hogy édesanyáméknak csak kevés pénzük van ajándékvásárlásra. De az a történet, amelyik igazán a lelkem mélyéig hatolt, gimnazista koromban esett meg. Az egyik osztálytársam, aki akkor a karácsonyi vásárban képeket árult, egyet becsomagolt, elküldte hozzánk, anyukámék pedig a fa alá tették. Emlékszem, egy cicás kép volt, de lehetett volna rajta bármi. Csak az járt az eszemben, hogy valaki, aki egész télen a hóban, fagyban árult némi zsebpénzért, s még arra is gondolt, hogy egy képet nekem adjon ajándékba… Amikor megtaláltam, azonnal eleredtek a könynyeim, és a mai napig átjár a melegség, ha erre gondolok. Nehéz ezt szavakkal elmondani, de azt hiszem, ez viszszaadja, miről is szól valójában
a karácsony.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.