Idegen test

Újabb két edző vált meg csapatától a hét végén a labdarúgó NB I-ben, ami önmagában a korábbi esetekkel együtt szám szerint is tucattörténet. Sisa Tibor búcsúja a Tatabányától, Csertői Aurélé pedig a Soprontól mégis elüt a szokásostól. Az ugyanis így néz ki: az adott klub edzője és vezetője is érzi, hogy menni, illetve meneszteni kéne már, ám véd, illetve köt a szerződés, így ki kell várni a megfelelő pillanatot, amikor a „közös megegyezés” mindkét félnek megfelel.
Sisa Tibor nem így ment, Vízer László Máriusz nem így menesztett.
Sisa Tiborról eleddig nem sokat tudtunk, s nem éreztük úgy, hogy emiatt bármit is vesztettünk volna. Dicséretes, ahogy visszavezette a Tatabányát az első osztályba, ahol tavaly már az ötödik helyen zárt együttesével; s még azt is javára írhattuk, van szeme a futballhoz, hiszen a Magyarországot több ütemben elárasztó afrikai légióból ki tudott választani egy használható játékost, Kouemahát. A most zajló idény már messze nem sikertörténet, botladozik a Bányász, állítólag a pénz is elfogyott, ráadasképpen a hét végén a csapat hazai pályán kikapott a sereghajtó Váctól. Sisa Tibor ekkor tudta, elég volt: menni kell. S ami megsüvegelendő: ment is, önként! Pedig még másfél évig érvényes szerződése volt. Kollégái nyilván értetlenkednek, hogyan lehet ilyen butaságot elkövetni, ő azonban a szívére hallgatott, és távozott. Mint mondta, vissza a kis falujába, a Nógrád megyei Ludányhalásziba tornatanárnak, ahonnan igazából el sem szakadt, NB I-es trénerként sem adta fel az állását. Csalfa remény, hogy példája követésre talál. Döntésével a tatabányai vezetőket is meglepte, akik szintén nem számítottak erre a könnyelmű bejelentésre. „Több jelölt és önjelölt van” – mondta Török József ügyvezető a váratlan helyzetben, arról is árulkodva, ő maga melyik közegben ismeri ki magát. Sisa Tibor idegen test volt az „önjelöltes” magyar labdarúgásban.
Csakúgy, mint Vízer László Máriusz a másik szélsőség képviseletében. Követhetetlen, amit Sopronban művel. Úgy játszadozik az edzőkkel, mint elkényeztetett kislány a babáival, hol eldobja, hol újra felveszi őket. Mindenféle logika nélkül. Ha csak nem az a cél, hogy a Sopron kiessen, amire immár jó esélye van. A tulajdonos most éppen Csertői Aurélt dobta el, Selymes Tibor után pedig Dario Bonetti kapott újra bizalmat. Már ha Vízer László Máriusz tudja, mit jelent ez a szó. Tettei arra utalnak, ő csak az erő nyelvén ért. Mert van pénze, azt hiszi, nyugodtan packázhat bárkivel. És tényleg. Ha lenne tisztesség, minimális összetartás a magyar edzőkben, akkor megállapodnának abban, hogy amíg Sopronban Vízer az úr, ott senki nem vállal munkát. De hát ez is csak csalfa remény.
Csak meg ne érjük, hogy Bonettit majd Sisa Tibor váltsa Sopronban. Ami az abszurditásnak az a foka, ami már nem bír el kommentárt.