Kihívás Csörötneken

T Ö M E G S P O R T

A kora délelőtti, kánikulára készülő verőfényben három kertésznadrágos úriember egy kézilabdakaput cipelt a falu főutcáján; az egyikük a beláthatatlan útkanyar előtt még barátságosan intett is a kezével, hogy előzhetek, nem jön szembe semmi. Így vált azonnal nyilvánvalóvá, hogy a közel ezer lelket számláló Vas megyei kistelepülés, Csörötnek komolyan veszi a kihívást, pontosabban a kihívás napját. Az 1982-ben Kanadából induló kezdeményezés – két szomszédos város lakói elhatározták, hogy egész napos verseny során döntik el, melyikük a sportosabb – hamar meghódította Európát, majd 1991 óta Magyarországot is. A Rába folyó két partján, Szentgotthárd és Körmend között fekvő Csörötnekre tavaly érkezett el, méghozzá, mint Kukor Noémi fő szervező, a helyi kulturális egyesület titkára meséli, zuhogó esőben. Ezért aztán a fél falunak a művelődési házon belül kellett mozognia, ehhez képest az országos szinten a második kategóriában – a 700 és 1499 közötti lélekszámú települések sorában – elért 26. hely kiválónak volt mondható. Az idén már magától értetődően neveztek a megméretésre, amely ezúttal csapadék helyett a másik végletet, a forróságot kínálta május utolsó szerdájára, a kihívás napjának hagyományos időpontjára.
A programok már éjjel megkezdődtek, éjfélkor egy harminc-negyven fős csoport zarándokolt fel a közeli szőlőhegyre, ahol csoportjátékokkal, kötélhúzással és a hely jellegzetességéből adódóan hordógurító versennyel múlatták az időt. Reggel és délelőtt a művelődési ház játszótere, illetve az általános iskola udvara és sportpályája vette át a központi helyszín szerepét. Torna, pingpong, kocogás, hagyományos és pókfoci, röplabda, kézilabda, biciklitúra, ugrókötelezés, hullahopp-karikázás, futó- és sorverseny vette kezdetét. Sőt hogy közben a falu köztisztasága se szenvedjen csorbát (nem mintha találtam volna egyetlen eldobott szeméttárgyat…), utcaseprés is szerepelt a feladatok között. A szervezők lépésszámláló kis szerkezete délelőtt tizenegy körül már átlagban tizenötezernél járt, s még messze volt az este.
Kocsis Zsolt polgármesterrel – talán nem véletlenül – az önkormányzat előtt futottunk össze, stílszerűen a középkori eredetű, írásos formában először 1350-ben említett település címerével ellátott piros pólót viselt. Mint mondta, természetesen részt vett az éjjeli szőlőhegyi programokban, aztán bokros teendői elszólították, de visszatér, hiszen délután ő az egyik főszereplője a hetesrúgó versenynek. Ezért kellett hát a kézilabdakapukat a faluszéli sportpályáról a Rába-parti kempingbe cipelni! A polgármesterről tudni kell, hogy a helyi futballcsapat kapusa, feltett szándéka, hogy a megye I-ben fejezi be pályafutását. „Kis kapuban annyira nem szeretek védeni, túl közelről tüzelnek” – árult el egy titkot. „Ha jól tudom, körülbelül kétezren akarnak majd hetest lőni a polgármester úrnak” – tréfálkozott Varga Zoltán megyei sportigazgató, aki körutazása során természetesen útba ejtette Csörötneket is. „Tíz vasi település nevezett az idén a kihívás napjára, a maga kategóriájában Bük mindig az élmezőnybe tartozott, ott mi is focizunk majd. De persze a kisebb falvakat sem hagyjuk ki” – fejtette ki a sportvezető, majd már ment is tovább. Hozzátette, ezt a minden ízében sportos napot a Körmend–Falco férfi kosárlabda-bajnoki elődöntővel, egy igazán rangos vasi vetélkedéssel zárja.
Közben megérkezett a csörötneki kultúrház udvarára egy kisbusz, rajta felirat: Vasi Logo-Mobil Ifjúsági Szolgálat. A megyei önkormányzat működtette szervezet járművéből rengeteg sportszer került ki a pályára. Melléjük néhány hangfal, s máris igazi majálishangulat vette kezdetét. A kempingben is gyülekeztek, ha nem is kétezren, de húszan biztosan, hogy hetest rúgjanak Kocsis Zsoltnak. Aki munkája miatt kicsit késve érkezett, helyette bizonyos Feri bá’ védte ki majd az összes büntetőt, végül a sokadik sorozat után az egyik szervező, András lett a győztes. Ő aztán rábeszélt, hogy próbáljam ki magam a közben megérkezett polgármester ellenében, s büszkén mondhatom, két találattal a második helyen végeztem. Még megbeszéltük a büntetők lélektanát („Az utolsó pillanatig ki kell várni”), majd búcsúztunk. A nap autótolással zárult a Fő utcán, de a Rábát sem lehetett kihagyni a megméretésből: vizet hordtak bele a helyi csatornából!
Kora este Csörötnek kategóriájában a tíz-tizenötödik hely környékén tanyázott a kihívás napi versenyben, a végeredmény, ahogy szokás mondani, lapzártakor még nem született meg. Pontosabban dehogynem: mindenki győzött!