Kik eveznek egy hajóban?

K A J A K - K E N U Angyal Zoltán kétszáz méteren benevezte Kovács Katalint és Janics Natasát a hét végi szegedi Világkupára, elméletben tehát újra összeállt az olimpiai és hatszoros világbajnok páros. E döntésével a kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya oldani kívánta a feszültséget, elősegíteni a kibékülést, de lehet, hogy olajat öntött a tűzre. Ugyanis újabb frontot nyitott a belviszályban, mert Fábiánné Rozsnyói Katalin hallani sem akar e verzióról.

Interjút közölt a keddi Nemzeti Sport az eddig hallgatásba burkolózott Janics Natasával. A kétszeres olimpiai bajnok ebben azt állítja, nem ő hagyta el edzőjét és a csapatot, hanem őt küldték el, továbbá kijelenti, nincs szándékában viszszakéredzkedni Fábiánnéhoz. Ugyanebben az írásban Angyal Zoltán elmondja, úgy döntött, hogy kétszáz méteren a Kovács, Janics párost nevezi be a Világkupára. A hét végén még nem állt szándékában „erővel” újra összeültetni a két klasszist, ezért megkérdeztük tőle, miért gondolta meg magát.
– Magam is rengeteget rágódom ezen a problémán – kezdte a szövetségi kapitány. – Titkon egészen a válogatóversenyig bíztam benne, hogy a viszály elül, s Natasa újra Kati néni csapatával készül. Ám Szegeden szembesülnöm kellett azzal, hogy mindkét fél hajthatatlan. A konfliktus kirobbanásakor Kati néni mellett álltam, úgy gondoltam, és most is úgy gondolom, Natasának kellene megtennie az első gesztust a kibékülés érdekében, de attól, hogy erre nem hajlandó, legalább kísérletet kell tenni a megoldásra. Ezért határoztam úgy, hogy kétszáz méteren Kovácsot és Janicsot benevezem a Világkupára. Ennek nincs különösebb kockázata, hiszen nem olimpiai szám, azt hittem, hogy így Kati néni érdekeit sem sértem, s ha jól sül el a verseny, talán ezzel sikerül kimozdítani holtpontjáról az elmérgesedett ügyet. Lehet, hogy olajat öntök a tűzre, de mégsem nézhetem tétlenül, hogy a világ legjobb párosa emberi hiúság miatt szétessen.
Logikusnak tetsző álláspont, de nem mondhatunk mást Fábiánné véleményéről sem:
– Teljes nonszensz, amit a kapitány művel. Hogyan lehet két olyan versenyzőt egy hajóba ültetni, akik külön készülnek egymástól? Ebben a döntésben előre benne foglaltatik a bukás. Azzal segítünk a két klaszszison, hogy leégetjük őket? Az volt az álmom, hogy mindhárom női számban nyerjünk az olimpián. Minden adottnak tűnt ehhez. Most már nincs álom, csak munka van, de az rengeteg. Azt azonban nem hagyom, hogy megalázzanak. Natasa mindent megkapott tőlem, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Ám ő szörnyen viselkedett velem és a társaival. Ezek után nekem kelljen visszaédesgetnem őt? Ezt soha senkivel nem tettem meg. Most sem fogom. S elsősorban nem magam, hanem a többi lány miatt. Natasa elment, cserbenhagyott minket, új egységeket kellett kialakítanom, a munka közepén vagyok, s most borítsak fel mindent csak azért, mert őnagysága esetleg hajlandó lenne leereszkedni közénk? Borzasztóan megviselt ez a perpatvar. Hetek óta alig alszom, száznyolcvan a vérnyomásom, attól félek, hogy megüt a guta. Most is edzést kellene tartanom, de ebben az állapotban képtelen vagyok leutazni Szolnokra. Azt akarják, hogy hagyjam abba az edzősködést? Abbahagyom, ha ez kell. Nem magamat sajnálom, hanem a lányokat. Csak egy megoldás van. Zárjuk le végre ezt a kérdést, felejtsük el egymást Natasával. Ő készüljön Szegeden úgy, ahogy tud, s mi is ezt teszszük, a közösködésnek mostantól nincs értelme. S ha jövőre legyőzi Kovács Katit és Benedek Dalmát, akkor gratulálok neki.
Bár kevés szó esik róla, az egész ügynek Kovács Katalin a legnagyobb áldozata. Ő is megszenvedi, hogy felbomlott az olimpiai bajnok páros, egyesben újabb sorsdöntő verseny vár rá, ezúttal Benedek Dalma ellen, ráadásul rajta csattan az ostor, döntenie kell: edzőjének vagy a szövetségi kapitánynak engedelmeskedjen.
És akkor még nem is kajakozott.