Szigetelés csillagokkal

Látszik, hogy sportol a fiatalember, dicséri meg a porondmester a Budapesti Súlyemelő-szövetségtől a húsz-egynéhány éves próbálkozót, aki a margitszigeti nagy réten tanítani való módon löki a feje fölé a huszonöt kilót. Előtte egy filigrán hölgynek jár ki a dicséret – „itt még technika is van” –, igaz, ő csak a tízkilós rudat vállalja tárcsa nélkül. Ám a lényeg az, hogy ő is megkapja a matricát. A Szigeti Sportvarázson huszonegy meghatározott sportág közül legalább négyben kell részt venni ahhoz, hogy az illető a végén valamit nyerhessen a sorsoláson, és akadnak is bőven vállalkozó szelleműek. A főváros legnagyobb szabadidős sportrendezvényén idén is hozzávetőleg negyvenezren tolonganak a Margitszigeten, bóklásznak a nyolc helyszín között, és ötezren nem is négy, hanem hét próbát teljesítenek. A végén igazán ők izgulhatnak, mert közülük kerül ki a fődíj nyertese. A Pegazus Tours által felajánlott 1,6 millió forintot érő, kétszemélyes pekingi utat belépőkkel a jövő évi olimpiára Fekete Zsuzsanna nyeri, aki éppen nincs ott, amikor kihúzzák a nevét, de azóta már bizonyára tud a szerencséjéről.
Közben a Peking Szurkolói Klub olimpiai bajnokai sem lazsálhatnak: két csapatban kapura lövésben, élő csocsóban és tollaslabdázásban mérkőznek meg egymással. Kapura lövésben a Rózsa Nobert vezette gárda bizonyul jobbnak, élő csocsóban viszont Pulai Imréék lemossák ellenfelüket, az első mecscset 5-0-ra, a másodikat 3-2-re nyerik. Nem hiszünk a szemünknek, amikor a fitneszvilágbajnok vendégművész, Kállai Ildikó gyors egymásután háromszor is beveszi Novák Ferenc kapuját. A túloldalon ellenben nem bírnak Martinek Jánossal. A vesztes csapat oszlopos tagjaként Csollány Szilveszter megjegyzi, hogy a focit nem neki találták ki – ezt látjuk is –, de a jelek szerint a tollaslabdázást se, mert itt is kikap Martinektől 15-9-re. Ennyi a végeredmény Pulai és Novák összecsapásán is, előbbi javára. A Kállai Ildikó–Magyar Zoltán-meccsről sajnos lemaradunk, már csak a lólengés egykori klasszisának kesergésére érünk oda: „Elég jól teniszezek, pingpongozni még jobban tudok, itt viszont a labdát is alig találtam el… Ilyen szerény teljesítményért még sohasem kaptam emléklapot” – vallja be, amikor a kezébe nyomják az oklevelet, hogy azért ő is helytállt. Rózsa és Ránkyné Németh Angéla formabontóan két szettet vált egymással, egy ide, egy oda, de élünk a gyanúval, hogy olimpiai bajnok úszónk a nemek harcában sportszerűen döntetlenre játszik. És így a nap végén a „hivatalos végeredmény” az, hogy a két csapat is döntetlenre végez egymással. Martinek szerint viszont valamit nagyon elszámoltak, mert ők nyertek. Óvás persze nincs.