Cseh László egy tucat aranyat szerzett

Tizenhárom magyar rekord a mérlege a tegnap a Komjádi uszodában befejeződött országos úszóbajnokságnak; az első olyan ob-nek, amelynek döntőit „pekingi mintára” reggel kilenc órától rendezték. A tizennégy számban indult Cseh László így mindennap korán kelt, és tizenkét aranyat lelt, ami messze nem tucateredmény, viszont nem is rekordjavítás, „csak” -beállítás, ugyanis annak idején Czene Attila hasonló bravúrt vitt véghez.

Kiss László az ob előtt 4-5 országos csúcsot prognosztizált, a 13 ehhez képest jóval a „hibahatáron kívül” van. A szövetségi kapitánytól ezért azt kérdeztük, tudatos volt-e az alultervezés, vagy a versenyzők sziporkáztak. „Is-is. Cseh Laci azt nyújtotta, amit vártam, de Mutina Ágnes 200 gyorson meglepett és Verrasztó Evelyn egyéni csúcsaival sem lehetett előre kalkulálni – értékelt Kiss. – Azért nem mondanám, hogy a reggeli úszásra születtünk, mert a kiugró eredmények egy része délutáni, ez a lebonyolítás azért volt különösen hasznos számunkra, mert átfogó képet kaptunk. Tíz olyan időt úsztak legjobbjaink, amelyet az európai szövetség táblázata 900 pont felett díjaz, ez pedig extra teljesítmény.”
Csakúgy, mint Cseh Lászlóé, hiszen 14 rajttal 12 bajnoki címet nyert. Azt hinné az ember, ez utánozhatatlan éremhalmozás, ám Czene Attila egyszer már besöpört éppen egytucatnyi aranyat. „Ő egy hét alatt nyert ennyit, nekem négy napom volt rá, úgyhogy el is fáradtam. De komoly önbizalmat merítettem belőle, hogy nemcsak valahogy győztem, hanem jól is mentem minden számban. A klubom érdekeit követve indultam sokszor, de nekem is hasznomra vált” – öszszegzett Cseh László, majd amikor felvetettük neki, Czene kapcsán úgy is folytathatjuk az analógiát, hogy ő Atlantában olimpiai bajnok lett, egy félmosollyal így felelt: ne, ezt ne folytassuk sehogy. Rendben, szóban ne, hiszen a gondolatoknak úgysem szabhatunk határt, a tettek ideje pedig még nem érkezett el.
Persze úszója válogatja. Mert a pekingi részvételre vagy dicsőségre pályázóknak az ob csupán egy állomás, a többség számára azonban – ez az a verseny, amely nem a magyar úszósport magasságát, hanem szélességét mutatja – a végcél. Az egyik bronzérmes például az eredményhirdetés után azzal intett ki a lelátóra: mostantól iszunk! Verseny után miért ne, ilyenkor csak víziszony lép fel. Lám, erre is jó a reggeli döntő: már délben el lehet kezdeni a szárazföldi alapozást, aminek köszönhetően estére komoly „A szint” produkálható.