Ob-arany – világbajnoki fedezet?

Ö T T U S A Valaha – nemcsak Balczóék, hanem talán még Fábiánék idejében is – az öttusa a legnagyobb presztízsű sportágak közé tartozott Magyarországon. Az utóbbi években kissé belterjessé vált, ezért is öröm, hogy a hét végén lebonyolított országos bajnokságon két ifjú tehetség, Gyenesei Leila és Tibolya Péter nyert egyéniben. Sikerük a két szövetségi kapitányt, Kulcsár Antalt és Pálvölgyi Miklóst is elgondolkoztatja, miként jelöljék ki a világbajnoki csapatot.

Ha választani kell, Gyenesei Leila győzelme a nagyobb meglepetés, hiszen öttusázóként ő még – a sértés szándéka nélkül – kezdő. Először triatlonozott, tavaly pedig a téli olimpián tűnt fel sífutóként. Torinóban ugyan be kellett érnie a részvétellel, de ez véletlenül sem szegte kedvét, sőt már akkoriban is célozgatott arra, hogy tulajdonképpen a pekingi játékokra készül – öttusázóként. Akkor ezt kevesen vették komolyan, ám ő a hét végén alaposan rácáfolt a kétkedőkre. Az országos bajnokság a váltó- és a juniorviadalokkal együtt csupán a tizedik versenye volt, mégis győzött. A teljes magyar élmezőnyt, Vörös Zsuzsát, Tóth Adriennt, Máthé Vivient és Füri Csillát maga mögé utasította; pedig a futásnak csak negyedikként vágott neki. Sikerét így értékelte:
– Nem azzal álltam oda a rajthoz, hogy márpedig én most mindenkit megverek. Úgy voltam vele, egyszerűen csak megpróbálok egy jót versenyezni, és szerintem éppen ez a titka annak, hogy ilyen jól sült el számomra az ob. Nagyon jó napot fogtam ki, ami bennem volt, azt kihoztam magamból, az úszás és a futás pedig extra jól sikerült. A futás előtt, amikor a negyedik helyen álltam, az éremre már gondoltam, de az aranyra még ekkor sem, arra tippeltem volna, hogy ezt Tóth Adri nyeri meg.
Gyenesei abba még nem mer belegondolni, hogy győzelme a jövőre nézve mit jelenthet neki. Megteszi ezt helyette – már csak hivatalból is – Kulcsár Antal, a női válogatott szövetségi kapitánya:
– Három hét van hátra a világbajnokságig, az elnökség szerdán hagyja jóvá a csapatot. Nem lenne sportszerű, ha azt megelőzően nyilvánosságra hoznám a javaslatomat. Ezért inkább csak a tényeket sorolom. Erre az esztendőre az volt a célkitűzésem, hogy készítsük elő az őrségváltást, alakítsuk ki a pekingi olimpia utáni csapat magját. Úgy érzem, ez sikerült. Gyenesei Leilán kívül Tóth Adrienn, Cseh Krisztina és Kovács Sarolta is egyre érettebben öttusázik. Azt elárulhatom, hogy Vörös Zsuzsa helye kicsit sincs veszélyben, ha mindent belead, valószínűleg az ob-t is megnyerte volna, de érthetően elsősorban a világbajnokságra készül. A ranglistát is ő vezeti, mögötte Máthé és Gyenesei a sorrend, persze nem biztos, hogy a vb-csapatot is ők alkotják. Azt azonban semmi sem indokolja, hogy az ob-n csak nyolcadikként végzett Füri Csillának még egy esélyt adjak.
A férfiaknál Balogh Gábor és Horváth Viktor helye megkérdőjelezhetetlen a háromfős csapatban. Sokáig Fülep Sándoré is annak tűnt, ám ő maga nehezítette meg a helyzetét. Nem különösebben jeleskedett az idei versenyeken, az ob-n pedig megmagyarázhatatlan hibát vétett: elkésett az első számról, a lövészetről. Tibolya Péter viszont, aki az Eb-n még csak egyéni induló volt, Horváth Viktort is megelőzve nyert – Balogh Pálvölgyi Miklós jóváhagyásával kihagyta az ob-t –, így komoly dilemma elé állította a kapitányt.
– Eredetileg úgy terveztem, Tibolyát a világbajnokságra is csak egyéniben nevezem, mert nem akartam nagy terhet rakni rá azzal, hogy a csapat szereplése is múlik a teljesítményén. Ám huzamosabb ideje jó formában van, az ob is azt mutatta, jól bírja az éles helyzeteket. Nem a kérdést akarom kikerülni, tényleg nehéz döntés előtt állok – felelte érdeklődésünkre Pálvölgyi Miklós.
Igazán nagy tétje persze az olimpiai részvételnek van. Akárcsak a nőknél, a férfiaknál is nemzetenként csupán két versenyző indulhat. Néhány hete Balogh és Horváth biztos pekingi utazónak számított, Tibolya berobbanása nyílttá teheti a küzdelmet.