Tudomásul vette

Utánpótlás-nevelés, tehetséggondozás, sőt életútprogram. Ez a kitartó, szívós munka jellemzi az MTK-t évek óta, ami mára hamisítatlan, a többi csapattól megkülönböztető védjeggyé, imágóvá nemesedett a magyar labdarúgásban.
Legújabban Balogh Béla kapott ízelítőt abból, miként óvja és védelmezi értékeit a kék-fehér klub. Az MTK kihagyta a huszonkét éves válogatott hátvédet az ausztriai edzőtáborozásra induló keretből, sőt egyenesen a tartalékokhoz vezényelte. Természetesem csakis a játékos érdekében. Balogh Béla ugyanis képtelen belátni, fejlődése érdekében neki most arra van szüksége, hogy egy esztendővel annak lejárta előtt meghosszabbítsa a szerződését a kék-fehéreknél – méghozzá számára előnytelen feltételekkel. Bizony, még napokon, sőt talán heteken át kell tépelődnie, vezekelnie, mert a sportnapilapnak adott interjúban a következő kijelentésekre vetemedett: „Elhatároztam, bármennyire is szeretem az MTK-t, bármily sokat is köszönhetek a klubnak, zsarolni nem hagyom magam.” (Reméljük, Balogh tudja, mit beszél, a zsarolás nem vicc, büntetőjogi kategória.)
A történet persze hétköznapi. Balogh megemlíti, hogy több csapattársa is hasonló cipőben járt, ám végül ők beadták a derekukat. Külföldön is előfordul, hogy a kifutó szerződéssel bíró futballista kimarad a csapatból, csak éppen nem egy, hanem legfeljebb fél évvel a határidő előtt; s ott mindenki elismeri, az üzlet kívánja így, nem emlegetnek fellengzős célokat. Tudtuk, hogy az MTK is így működik, Balogh Béla csak a leplet rántotta le az álszentül építgetett elefántcsonttoronyról.
Nem is a Balogh Bélának szánt, hanem a vezetőedző, Garami József által eljátszott szerep a meghökkentő. A dacos labdarúgó így vall a köztiszteletben álló mesterről: „Józsi bácsit szeretik a játékosok, nem csupán remek szakember, hanem jó pedagógus is. De ő mit tehet ebben a szituációban? Ha azt mondják neki, Balogh Béla itthon marad, neki ezt tudomásul kell vennie.”
Józsi bácsi tudomásul vette. Már elég régen. Az egykor volt tanárember, a kiváló pedagógus nyilván akkor is fenntartás nélkül cselekedett, amikor azzal hívta fel Varga Istvánt, hogy hagyja ki az U17-es válogatottból Filkor Attilát, amikor Czvitkovics Pétert jobb esetben csereként küldte pályára az MTK-ban, majd ugyanőt jó szívvel tanácsolta a nagy válogatottba Európa-bajnoki selejtezőn.
Hiába, a jó pap holtig tanul. Józsi bácsinak megőszülve, túl a hatvanon kell kijárnia ezt az iskolát.