Zéró tolerancia

Lassan azon kapom magam, hogy én is elérkezem a zéró toleranciához. De mi egyebet tehetnék, amikor két nappal a labdarúgó NB I rajtja előtt elém kerül az MLSZ közleménye, és betűről betűre ez áll benne:
„Zéró toleranciát hirdetett mindenfajta rendzavarással szemben a Magyar Labdarúg-szövetség. Tilos bármely népcsoport, nemzet gyalázása, becsmérlése, a vallási, faji, politikai hovatartozás és egyéb szempontok szerinti megkülönböztetése, a saját és más sportszervezetek, csapatok (például az adott ellenfél) sportvezetőinek, sportszakembereinek, labdarúgóinak, szurkolóinak szidalmazása. Ugyanez vonatkozik a labdarúgó-szövetség hivatalos képviselőire és képviseletében eljáró valamenynyi személyre, különösen a játékvezetőkre, ellenőrökre. A rendzavarás első alkalmával – az elkövetett cselekmény súlyától függően – a bíró a mérkőzést félbeszakítja. Ezután a játék csak akkor folytatódhat tovább, ha a rendzavarás végleg befejeződött. Újabb rendbontás esetén a játékvezető a találkozót beszünteti. Amennyiben a rendzavarás mértéke különösen súlyos, akkor egyből véget kell vetni a mérkőzésnek. Rendzavarás esetén a vétkes csapatot – első alkalommal – pénzbüntetésre és szektorbezárásra lehet büntetni, míg a második esettől a vétlen együttes kaphatja a három pontot. Amennyiben egy mérkőzést rendbontás miatt a bíró beszüntet, félbeszakít, akkor a vétkes csapattól – kötelező jelleggel – levonnak három pontot, és az adott találkozót a vétlen klub javára igazolják. Második esetben már hat pontot vonnak le, míg harmadik rendbontásnál a vétkes gárdát alacsonyabb osztályba sorolják.”
Eddig a közlemény. Most vegyünk egy nagy levegőt, és rögzítsük: a 2007/2008-as szezon Magyarországon a szurkolótáborok bajnoksága lesz. Ha akad olyan klub, amely hazai mérkőzéseit önszántából zárt kapuk mögött rendezi meg, az máris aranyérmesnek tekinthető. Ahol viszont néhány drukker lézeng még a lelátón, ott tilos az ellenfél páros lábbal bokára csúszó védőjének lebunkózása vagy a tizedszer is tévesen lest intő partjelző lehülyézése. „Három hülye” – nem, nem egy meccsen egyszerre, hanem hármon egymás után, és már jön az NB II.
Ez a tébolydába illő rendelkezés kétféleképpen illeszthető be a való világ keretei közé. Az egyik megoldás: az MLSZ szokása szerint maga sem gondolja komolyan, amit kinyilatkoztat, mindenki számára nyilvánvaló, hogy e szabályokat sem betartani, sem betartatni nem lehet, viszont pillanatnyilag kétségtelenül jól hangzik, holnap pedig úgyis új nap lesz.
A másik lehetőség: a bunkó és a hülye mifelénk már nem számít becsmérlésnek, szidalmazásnak.
Futballunk jelen állapotát tekintve egyik verziót sem vethetjük el.