Sokáig az 1985. áprilisi osztrák– magyar labdarúgó-világbajnoki selejtező vitte a prímet; csapatunk a bécsi 3-0-s diadallal jutott ki a vb-re, és a Hanappi stadionban hatezer örömittas (és több száz szimplán ittas) magyar szurkoló harsogta: Mexikó, Mexikó! A csúcsdöntésre egészen 2003 decemberéig kellett várni. Ekkor a női kézilabda-vb zágrábi döntőjében nyolcezer honfitársunk eufóriából apátiába zuhanva szemlélte, amint válogatottunk a hajrában hétgólos vezetés után veszíti el a már megszerzettnek hitt aranyérmet.
Normális üzemmenet esetén holnap sem az ünneplésre, sem a kesergésre nem adódhat ennyire szélsőséges ok. A pillanatnyi helyzet szerint, azaz tíz futam után az Aprilia versenyzője, Talmácsi Gábor kétpontos előnnyel vezeti a 125 kcm-esek pontversenyét csapattársát, a spanyol Faubelt megelőzve, és mivel hét futammal a zárás előtt a harmadik helyezett Tomojosi (japán, KTM) majdnem negyvenpontos hátrányból araszolgat, csupán annyi kockáztatható meg: valószínűleg a két éllovas között dől el a vb-cím sorsa. De semmiképpen sem Brnóban.
Ettől persze még a technikai sportok megszállottjai számára egyedien fontos és különleges e futam, hiszen alig kétszáz kilométerre a magyar határtól rendezik, így tulajdonképpen kinevezték Talmácsi hazai pályájának. E minősítést remélhetőleg az eredmény is igazolja majd, de a lelátó képe mindenképpen. A kissé talán túlzó várakozások szerint ugyanis akár 40 ezer magyar is felkerekedhet Morvaország felé, de ha „csak” húszezren mennek, már az is hátborzongató szám. A C szektor egy részét hagyományosan ismét a mieinknek különítik el, aki ide vásárolt jegyet, az a 14-16 ezer forint kiizzadása ellenében piros, fehér vagy zöld pólót és sapkát is kapott, így automatikusan részesévé válik a szektornyi méretű nemzeti lobogónknak.
Talmácsi Gábor is különleges „szolgáltatással” kedveskedik híveinek, aranysisakja mellé aranycsizmát is húz, hogy távolról is könnyedén felismerjék. Persze, ha az élen motorozik, azzal még inkább megkönnyíti rajongói dolgát. Mint tette ezt a tegnapi szabadedzésen, amelyet meg is nyert, majd az időmérő túlnyomó részében is. Csakhogy az utolsó fél percben robbantott a cseh Lukas Pesek – hiába, számára még „hazaibb” a pálya –, és akkor kaparintotta meg az elsőséget, amikor már képtelenség volt azt visszavenni tőle. A rajtsorrend azonban a mai időmérő eredményével összesítve alakul ki, és mivel az első hat helyezett nyolctized másodpercen belül tülekedett egymás nyakán, még minden és mindennek az ellenkezője megtörténhet.
Talmácsi szerint is, ő ugyanis így értékelt: „Nem vagyok elégedetlen a második hellyel, alig maradtam le Pesektől, igaz, még gyorsabb is lehettem volna, ha tudok menni legalább egy tiszta kört. Sajnos mindig elém keveredett egy-egy lassabb gép, így azután értékes időt veszítettem. Azt hiszem, szombaton még tovább tudok javítani.”
Vagy ha akkor nem, majd vasárnap, amikor a legfontosabb. Annál is inkább, mert „Talma” idén eddig két futamot nyert: az elsőt márciusban a Spanyol GP-n Jerezben, a másodikat legutóbb, július 15-én a Német Nagydíjon, a Sachsenringen. Hol és mikor teljesedjen be a „három a magyar igazság”, ha nem egy nappal nemzeti ünnepünk előtt, alig másfél órányi autózásra, motorozásra a határtól, több tízezernyi otthonról érkezett szurkoló szeme láttára?
Negyedliteresek. A brnói 1. időmérő edzés eredménye: 1. Lukas Pesek (cseh, Derbi) 2:08.201 p,
2. Talmácsi Gábor (Aprilia) 2:08.283, 3. Mattia Pasini (olasz, Aprilia) 2:08.379, 4. Hector Faubel (spanyol, Aprilia) 2:08.425, 5. Sandro Cortese (német, Aprilia) 2:08.658, 6. Kojama Tomojosi (japán, KTM) 2:08.994. A pontverseny állása: 1. Talmácsi 156 pont, 2. Faubel 154, 3. Tomojosi 118, 4. Pesek 113, 5. Simone Corsi (olasz, Aprilia) 110, 6. Sergio Gadea (spanyol, Aprilia) 105.
Bóka János: az Európai Bizottság költségvetési javaslata nem mutat utat a versenyképesség helyreállításához
