A Tyumenyben rendezett, múlt vasárnap zárult U23-as cselgáncs Európa-bajnokságon szenzációsan szerepelt a magyar válogatott: az összesített éremtáblázaton három arannyal és két bronzzal a második helyen végzett a házigazda oroszok (4-4-6) mögött. A férfiaknál Zámbori Bence (66 kg) és Tóth Krisztián (81) arany-, Gorjánácz Zsolt (66) bronz-, a nőknél Joó Abigél (78) arany-, Gáspár Eszter (63) bronzérmes lett. Joó Abigél csütörtökön Budapesten is hivatalos volt egy „eredményhirdetésre”: a Prima Primissima Alapítvány keretében alapított Junior Prima Sport Díjat tíz fiatal kapta meg, s ő is köztük volt.
– Mikor tudta meg, hogy a Prima-díjasak között van? – kérdeztük Joó Abigélt, aki a KSI-ben Pánczél Gábor kezei alatt pallérozódik.
– Nagyjából egy hónapja már érdeklődtek, el tudok-e menni az ünnepségre. Bevallom, meglepődtem, hogy engem is díjaznak, mert egyáltalán nem számítottam rá. Mondanom sem kell, milyen nagy megtiszteltetés, hogy a döntéshozók rám is gondoltak.
– Eldöntötte már, hogy a díj mellé járó hétezer eurót mire költi?
– Nem készpénzben kaptuk meg, hanem csekken, de nem tervezem, hogy beváltom és elköltöm. Egyszer jó lenne majd egy saját családi ház, mondjuk öt év múlva, és arra gyűjtök.
– Mivel a Junior Prima-díjat huszonhat éves kor alatti versenyzők kaphatják, még jó néhányszor begyűjthet hétezer eurót. A felnőttek között is a világ legjobbjai között jegyzik, már Európa-bajnok, s múlt vasárnap sorrendben harmadszor nyerte meg az U23-as Eb-t. Tyumenybe úgy utazott ki, hogy két arany után az ezüstérem már kudarc lenne?
– Természetesen az aranyért mentem, de azért nem bíztam el magam. Tudtam, hogy lesznek ügyes, fiatal versenyzők a mezőnyben, születhetnek váratlan eredmények. S igazam is lett, mást ne mondjak, a férfiaknál a 81 kg-ban Tóth Krisztián 17 évesen nyerte meg az Eb-t. Szóval, akár engem is meglephetett volna valaki.
– Ez azonban nem történet meg, mi több, mind a négy meccsét ipponnal, nagyon könnyen nyerte meg.
– Maradjunk annyiban, hogy három mérkőzés volt könnyű. Az elődöntőben a holland lány meglehetősen passzívan dzsúdózott, őt sokáig nem tudtam eldobni. Igaz, közben háromszor is megintették, vagyis azért ez a meccs is kézben volt. A hollandok azonban kétségkívül már ismernek, és igyekeznek felkészülni belőlem.
– Nem csoda, elvégre tavaly a bécsi Európa-bajnokság döntőjében az ő világbajnokukat, Marhinde Verkerket verte meg, akit aztán idén az Abu-Dzabiban rendezett Grand Prix-verseny fináléjában is legyőzött. S bár ebben az esztendőben az Eb-n csak ötödik lett és a vb-n sem sikerült dobogó közelben végeznie, feltételezem, nem mondja azt, hogy rossz évet zár.
– Valóban nem lehetek elégedetlen, mert kimondottan jól kezdtem az évet, aztán a rosszabbul sikerült Eb után egy-egy GP-, Grand Slam-, illetve Világkupa-versenyen is döntős voltam, és a bakui GP-n győztem is. A vb nem jött össze, de utána Abu-Dzabiban aranyérmes lettem, és az olimpiai kvalifikációs ranglistán feljöttem a hatodik helyre. Ez már nagyon jó pozíció, mert Londonban az első nyolcat kiemelik. Még jobb lenne persze, ha a kvalifikáció zárására még kettőt előrelépnék, mert a rangsor első négy helyezettje külön ágra kerül a sorsoláskor.
– Legközelebb mikor és hol gyűjthet pontokat?
– Három hét múlva Kínába, Csingtaóba utazom egy újabb Grand Prix-versenyre. A női válogatottból most a hét végén többen elrepülnek Brazíliába edzőtáborozni, biztos klassz helyen lesznek a lányok, s ha nagyon akartam volna velük menni, szerintem engem is kivittek volna. De úgy vagyok vele, hogy inkább jöjjön még egy komoly megméretés az év végén. Remélem, tartom az idei sorozatomat, hogy egy gyengébben sikerült verseny után három jól sül el, és akkor Abu-Dzabi és Tyumeny után harmadszorra Kínában is sikerül majd valami szép eredményt elérnem.
