– Egy éve hazai pályán legyőzték az orosz Szentpétervárt és a Novgorodot, valamint a francia Garvelines-t is, egy idegenbeli bravúr, esetleg szorosabb vereség hiányzott csak a továbblépéshez. Ennek a szakmai sikernek a fényében automatikus volt, hogy most is indulnak?
– Valóban nem volt kérdés, hogy belevágunk, eleve több évre terveztünk már tavaly is. Ehhez persze meg kellett teremteni az anyagi hátteret, valamint hosszabb kispadot kellett kialakítani. Hiszen kedd-szombat ritmusban játszunk párhuzamosan a nemzetközi porondon és a hazai bajnokságban, ezt nem lehet hét-nyolc emberrel megoldani. Több minőségi játékost szereztünk, hogy eloszoljon a teher a meccsek között, vagy akár a meccseken belül, ne kelljen valakinek 38-40 percet a pályán tölteni. Úgy néz ki, ebből a szempontból jó keretet alakítottunk ki, sokan dobnak pontot, miközben mások pihenhetnek.
– Az előző szezonban hajszál híján továbbléptek a csoportból. Most mik a tervek?
– A tavalyi volt a tanulóévünk, ami jól sikerült, Európa-szerte ismert csapatokat, például a Szentpétervárt hoztunk Magyarországra, sőt le is győztünk Szolnokon. Idén papíron gyengébbnek tűnnek a riválisok, de náluk minden azon múlik, milyen büdzsével dolgozhatnak. Ha naggyal, akkor akár NBA-t megjárt játékosokat szerződtethetnek és megközelíthetik az Euroliga szintjét, ha kisebbel, akkor viszont megfoghatók. Itt van a Pau Orthez, amerikai, nigériai, szenegáli, szlovén légiósokkal, csak pár fiatal franciával. Az Eurochallenge-ben ugyanis az a szabály, hogy mindenki annyi külföldit játszathat, mint a saját bajnokságában. A franciák tehát hetet, mi viszont csak hármat.
– Már a selejtezőben is nehéz dolguk volt a tampereiekkel. Hányan voltak ott közöttük abból a finn válogatottból, amely augusztusban oda-vissza megverte a magyar gárdát, majd majdnem nyolc közé jutott a litvániai kontinensviadalon?
– Egy, a centerük, de négy amerikaival álltak fel, s valóban jó volt a finn bajnok. Korábban hajlamosak voltunk kissé lesajnálni az ottani kosárlabdát, nyár óta kiderült, ez hibának bizonyult.
– Idén célul lehet kitűzni a továbbjutást?
– Az ellenfelek konkrét ismeretében ezt nem jelenteném ki, de szeretnénk előrelépni. Örülök, hogy a Paks is csatlakozott hozzánk az Eurochallenge-ben, mások is belevághatnának, mert mindenképpen hasznos. Más, nagyobb koncentrációt igényel, itt elég két-három perc kihagyás, és átgázol rajtunk az ellenfél, ez azért az NB I-ben nem fordul elő. Biztos vagyok benne, hogy bajnoki fináléban az Albacomp ellen azért is tudtunk 0-2-es állásról fordítani, mert tartást szereztünk a nemzetközi porondon.
