Jókora adag törökméz elmajszolásával hangolt a magyar férfi vízilabda-válogatott a pénteki elődöntőre; ahogy arra előzetesen számolni lehetett, sima ügy volt az eindhoveni póló-Eb A csoportja leggyengébbikének elpáholása. Mint azt korábban írtuk, Törökország simán kikapott összes eddigi meccsén (Macedónia, Olaszország, Görögország és Hollandia ellen), és eddig talált 20 gólja annyira volt elég, hogy egy ikszes negyedet lehozzanak a házigazdák ellen.
A mi meccsünk előtt már „lenyomtak” egy, a másik csoport végeredménye szempontjából talán fontos mérkőzést (Horvátország–Spanyolország 11–10), de győzelmükkel a horvátoknak még mindig drukkolniuk kell Montenegrónak Szerbia ellen, illetve a gyenge Romániának Németország ellen, hogy második vagy harmadik helyen továbbjuthassanak, és egy esetleges görög vagy olasz meccsen velünk kerülhessenek szembe az elődöntőben.
No, attól még nagyon messze vagyunk, hogy legyen egy jó kis magyar–horvát elődöntő, de erről nem mi tehetünk, mi ott vagyunk már a négy között, és várjuk az ellenfelet. Várakozásnak aztán a magyar–török csoportmeccsen nyoma sem volt, ráúszásnál megkaparintottuk a labdát, és bár az első támadásnál még nulláztunk, hamar megléptünk két Hárai-góllal (2–0). Ettől annyira megnyugodott Kemény Dénes legénysége, hogy Steinmetz Ádám csodás centergóljával már 3-mal vezettünk, és bár az emberelőnyös támadásból a görög nyomok még a kezekben voltak (kihagyás), Varga Dénesé volt a negyedik, Hosnyánszky Norberté az ötödik, Varga Dánielé pedig a hatodik gól – még mindig az első negyedben.
A második 8 percet megint magyar támadás nyitotta – és egy elrontott emberelőnyös helyzet. Kicsi meglepetésre több mint két perc eltelt, mire a hetedik ökölrázás bekövetkezhetett, és Varga Dániel második gólja után öccse, Dumi (Dénes) el is rontott egy ötméterest (Sezerbe lőtte), de aztán javított, és Hosnyánszky, valamint Szivós is hozzátette a maga dupláját (10–0). A félidő végén aztán meglepetésre gólt lőttek a törökök: Hantal vált le Szivósról és lőtt az addig feladat nélküli Szécsi kapujába (10–1). Tizenegyedik gólunk Katonás Gergő nevéhez fűződött, és mielőtt még a törökök kimehettek volna a nagyszünetre, Kásás egyszerűen elvette a labdát ellenfelétől, végigúszta a medencét, és laza mozdulattal beállította a félidei eredményt (12–1). Mámor: nyolc játékosunk lőtt gólt két negyed alatt. (Kapuscsere: Szécsi helyén Baksa László.)
Hoppá! Török labdaelhozatal a harmadik ráúszás után – aztán Kásás felúszása után Hárai belőtte harmadik gólját centerből, védőjéről elmozdulva (13–1), aztán a negyediket is (14–1). Az addigi legszebb gól Varga Dánielé volt, 8-9 méterről mattolta a török hálóőrt (15–1), de ugyanennyit ért Hosnyánszky könnyed (harmadik) találata is, amivel már 16–1 volt az állás. Ez is maradt a záró felvonásig.
Madaras hozta el a labdát az utolsó ráúszásnál, de a hagyományoknak megfelelően elrontottuk az első támadást, a másodikat azonban már nem: Biros Péter először volt eredményes ezen a délutánon (17–1). Biros után újra Kásás (18–1) következett, majd Madaras is felíratta magát a táblára (19–1). Hantal kisvártatva kétes jogosságú ötöst végezhetett el (19–2), a görög–török végeredményét pedig Katonás Gergő emberelőnyös lövése állította be (20–2). Ekkor egyébként már csak Kiss Gergely nem lőtt gólt a meccsen, de ez is csak a negyedik negyed 7. percéig volt így, a háromszoros olimpiai bajnok szétlőtte a kapu jobb felső sarkát (21–2). Az i-re a pontot Varga Dénes tette föl.
MAGYARORSZÁG–TÖRÖKORSZÁG 22–2 (6–0, 6–1, 4–0, 6–1)
magyar gólszerzők: Hárai Balázs 4, Hosnyánszky Norbert 3, Varga Dániel 3, Varga Dénes 3, Katonás Gergely 2, Kásás Tamás 2, Biros Péter 1, Kiss Gergely 1, Madaras Norbert 1, Steinmetz Ádám 1, Szivós Márton 1.
