Sterbik, a békés ragadozó

Sterbik Árpád édesapja elégedetten nyugtázhatta vasárnap este, hogy világklasszis kapus fia egy gólt sem kapott.

Sterbik a délvidéki Adáról szerződött annak idején Veszprémbe, ahonnan Spanyolországba, a Ciudad Realhoz (a későbbi Atlético Madridhoz), majd múlt nyáron a Barcelonához vezetett az útja. Magyarországra tehát több okból is hazajön; húga, Sterbik Andrea a mai napig a Kiskunhalas játékosa (vasárnap azért nem üdvözölhette testvérét, mert csapatával Debrecenben játszott és nyert, többek között az ő öt góljával), családtagjai pedig semmiképpen nem mulasztják el az alkalmat, ha csak az Adához közeli Szegedre kell átruccanniuk, hogy láthassák messzire vetődött fiukat.

Aki azonban vasárnap csak a melegítésnél és az időkéréseknél tűnt fel a pályán. Mint afféle nagy ragadozó, nagyokat és lustán nyújtózott, no meg jókat nevetgélt kollégájával, Sariccsal. Még akkor is, amikor a „Barca” mestere, Xavi Pascual már az első negyedóra végén kikérni kényszerült második idejét, a szegediek 11-6-os vezetése miatt. A meccs utáni beszélgetésünknek is ez a kép adta az első felütését.

– Ötgólos hazai előnynél olyan kedélyesen kacarásztatok Sariccsal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy még egyetlen védést sem mutatott be. Minek örültetek?
– Azért nem az történt, hogy elugrált a lövések elől, a labda ment az egyik irányba, ő pedig a másikba, mindenen rajta volt. Illetve majdnem rajta. Igaz, szólt, hogy melegítsek, mert ha kap még egy-két gólt, cserélünk, de erre végül nem volt szükség. Jóval elmúlt már harmincéves, olyan, mintha dízel üzemanyaggal menne, kis időbe telik, amíg bemelegszik.

– Egymás között döntitek el, mikor ki védjen? Az edzőnek ebbe beleszólása sincs?
– Természetesen ő dönt, ha akar. Ha pedig ránk hagyja ezt, akkor mi.

– Létezik egyáltalán olyan szituáció és részeredmény, amikor nekiálltok pánikolni?
– A meccs elején semmi okunk nem lehet erre. Ahogy összeállt a védekezésünk, most is megnyertünk 10-2-re egy szakaszt, és a Szeged onnantól már nem ért utol bennünket.

– A családod azért kelt útra Adáról, hogy megnézzen, ehhez képest egy percet sem védtél. Cseppet sem bántott?
– Dehogy bántott, rám fért már egy szabadnap. Egy hónapja, Zágrábba Sarics rokonai jöttek el, mert bosnyákok, nekik Zágráb közelebb van, akkor én védtem többet, most pedig ő.

– Ennyire családi alapon működik a Barcelona? Te is úgy tűnsz, mintha megfiatalodtál, lefogytál volna. Mitől?
– A klub- és a helyszínváltás okozhatja, meg talán még a tengeri levegő. Na, komolyra fordítva, tényleg jól érzem magam, jó a csapat is.

– Annyira az, hogy a teljes BL-mezőnyben féltávnál, azaz öt fordulót követően a Barcelona, a Veszprém és a lengyel Kielce őrzi már csak a százszázalékos mérlegét. Ez a három gárda esélyes is a négyes döntőbe jutásra?
– A Barcelona biztosan, remélem, a Veszprém is, de a Kielce elé azért tudnék még mondani jelentkezőket.