Nincs új a nap alatt. Nem először fordul elő, hogy együttesünk szomszédos országban, a lelátót zsúfolásig megtöltő magyar szurkolók előtt, délszláv ellenféllel szemben riasztó rajtot vesz a kontinensviadalon, majd másnap nemhogy rejtett, hanem nem létezőnek hitt tartalékokat mozgósítva legyőzi a németeket. Konkrétabban: 2000. decemberében Romániában, Ramnicu Valceában a mieink a harmatgyenge jugoszlávok elleni szerencsés, mégis lesújtó 33-33-mal mutatkoztak be, másnap azonban 33-22-re legyalulták Németországot, aztán meg sem álltak Bukarestig és az aranyéremig.
– Győztünk – megvan a továbbjutás
A magyar női kézilabda-válogatott óriási győzelmét és annak izgalmait újra átélheti percről percre frissült tudósításunkban! Ide kattintva elérhető.
Helyszíni beszámolónkat itt olvashatja.
– Hol van már – keddi keserűségünk tárgya és a remény
• Tragikus kapusbaki miatt máris a kiesés szélén a magyar válogatott
• Szakadék szélén: elképzelhetetlen a magyar kiesés?
Mi azonban álljunk meg néhány szóra, és rögzítsük: a mostani garnitúra nehezen mérhető a tizenkét évvel ezelőttihez. Jelenlegi vetélytársaival azonban kiállja az összehasonlítás próbáját, és szerda éjjel be is bizonyította, hogy átlag feletti kapusteljesítménnyel, összerakott, eltökélt védekezéssel már önmagában képes meccset nyerni. Akár 24 lőtt góllal is, ha a második félidőben csupán hetet kap. Heine Jensen, a németek trénere saját nézőpontjából ezt érthetően úgy fogalmazta meg, gyenge támadójátékuk miatt veszítettek, ám ilyen helyzetben érdemes meghallgatni egy-egy semleges szaktekintélyt is. Nekem Herbert Müllerrel, a Bánságból elszármazott szász mesterrel volt alkalmam beszélgetni, aki az osztrák válogatott mellett nem egy Bundesliga-élklub kispadját is koptatta már, így megszívlelendő, ha azt mondja: „Gratulálok, bár hozzáteszem, nem volt igazán jó mérkőzés. A németek saját magukat verték meg, két napon belül másodszor. A magyarok is ugyanezt tették a horvátok ellen, de elismerésem, amiért túl tudtak lépni ezen. A spanyolok ellen viszont sokkal nehezebb dolguk lesz, mert nekik nem szokásuk összeomlani.”
Nem bizony. Négy ponttal már biztos továbbjutók, régi fényéből és sebességéből valamennyit azért már vesztett klasszisuk, Marta Mangué is magabiztosan fejtegette: „Egyértelmű, ugyanezzel a védekezéssel kell folytatnunk, és akkor a továbbiakban sem lehet baj.” Szó se róla, két összecsapáson 41 gólt kaptak, egyenletes, 20:21-es megoszlásban, ez roppant szilárd alap. Mangué azonban valamivel nem számol: azzal, hogy a magyar kézilabdázónak csak másodsorban van keze, lába, feje, elsősorban ugyanis lelke van.
Szövetségi kapitányunk, Karl Erik Böhn is ezt csodálta és méltatta szerda éjjel. A norvég szakembert elragadták és kissé el is sodorták az Eb eseményei. Hazájában évtizedeken át azt tapasztalta, a szurkolás annyit tesz, hogy a lelátó népe hatvan percen át monoton, változatlan testhelyzetben skandálja a „Norge, Norge!” rigmust, ehhez képest Újvidéken felnéz a szemközti tribünre, és ott látja maga előtt az elképesztő kunsztokat és érzelmeket a csarnokba varázsoló, több ezres magyar drukkerhadat, ráadásul mindezt egy idegen országban. („Novi Sad”-ról nyilván nem sejti, hogy Délvidékünk központja, és a Duna túlpartján álló péterváradi erőd eleste jelentette a mohácsi csata közvetlen előzményét.)
Böhn láthatólag még mindig nehezen hiszi, hogy mindez vele, velünk történik, és aligha vitás, csapatunk tartogat még néhány meglepetést neki. Játékosaink a németek ellen rátaláltak egymásra, saját hitükre és erejükre, és ennek a hozadéka két pontnál is többen mérhető. Az a bizonyos inga tehát tovább lenghet – és ha kedvező irányba indul, kapaszkodhatnak a spanyolok. Ha meg nem, akkor mi.
A teljes mérkőzés:
Női kézilabda Eb, csoportmérkőzés:
Magyarország – Spanyolország
Helyszín: Újvidék, Spens Aréna
Időpont: 2012. december 7., 18.15
