– Őszi vállműtétedet követően az orvosok azt jósolták, öt-hat hónap után térhetsz vissza. Testben és lélekben hogy áll a rehabilitációd?
– Lekopogom, úgy gondolom, sokkal jobban a vártnál. Február 9-én lesz három hónapja, hogy megoperáltak, akkor szeretnék már labdát fogni a kezembe, és onnantól talán még egy újabb hónapra lesz szükség ahhoz, hogy a vállam megszokja és elviselje a folyamatos terhelést.
– Gyanítom, szokás szerint több klubból is megkerestek, mégis három évet hosszabbítottál, igaz a másik oldalt tekintve: sehol nem szokás sérült játékosnak még a felépülése előtt ilyen távú szerződést kínálni. Ez a kölcsönös bizalom jele?
– Igen, az. Örülök neki, hogy máris megegyeztünk, mert a sérült játékosban mindig vannak kételyek, ott motoszkál benne, mi lesz akkor, ha Nagyon jól érzem magam a Fradiban, biztos vagyok abban, máshol nem érezném magam ennyire jól, ezért a menedzseremmel is megbeszéltem, hogy Magyarországon biztos nem igazolnék innen sehova. Most pedig, hogy három évet aláírtam, remélem, itt fogom eltölteni pályafutásom legszebb szakaszát.
– Néhány éve sokan az új Sterbinszkyt látták benned; még beteljesítheted az ő álmaikat is?
– Tudom, a két vállsérülésem nagyon visszavetett, de ha visszatérek, gyógyultan, kipihenten, nem is azt mondom, hogy a régi Zácsik Szandrát látják viszont, remélem, annál is többet tudok kihozni magamból. Bizonyítanom kell, hogy méltó vagyok egy BL-középdöntős csapathoz.
