Annál is inkább, mert a még formálódó válogatott előtt egészen új perspektíva nyílt. A társaság körülbelül abból az alapállásból kezdte az évet, mint annak idején Kemény Dénes fiai az 1997-es esztendőt. Szakma, szponzor és szurkoló akkor és most is óvatos, várakozó álláspontra helyezkedett; ’97-ben aztán Kásásék az athéni Világkupa-bronzzal nyitottak, amivel a „lehet belőlük valami” kategóriába léptek, majd a sevillai Európa-bajnoki diadal meghozta számukra az áttörést, és onnantól menthetetlenül sportlegendává nemesültek. Benedek együttese júniusban Világliga-ezüsttel kezdte a szezont, és innentől a párhuzamot nem is kell továbbvinni.
Illetve dehogynem, csak nem nekem, hanem a csapatnak. Persze ne feledjük: ha a keddi 9–3-at csodának tekintjük, nem várhatjuk el, hogy mostantól automatikusan kétnaponta újra és újra bekövetkezik.
