Horvátország az utolsó negyedet döntetlenre mentve, hosszabbítás után gyűrte le 7–6-ra Ausztráliát. Montenegró ugyancsak a hajrában fordítva úgy múlta felül 9–8-ra Szerbiát, hogy kapusa két másodperccel a duda előtt kifejelt egy ziccert. Az olaszok 4–3-ra verték a házigazda spanyolokat, a második félidő az első világháborús frontok állóháborúit idézte, hiszen csupán egyetlen gól esett. Persze nincs ebben semmi rendkívüli, világbajnoki negyeddöntőben, férfi pólóban ennyi feszültség elvárható.
A rendkívüli az, ahogyan a mieink 9–3-ra elintézték a görögöket. Bár Benedek Tibor szövetségi kapitány úgy fogalmazott, ő nyár eleje óta tudja, hogy igenis, ennyi van a csapatban, csupán lélektani kérdés volt, mikor jön ki belőle. Nagy Viktorból, a 15 lövésből 12-t hárító, a sportágban alig értelmezhető, 80 százalékos hatékonysággal védő kapusból is hiába próbáltuk kicsikarni, hogy kisebb csodát éltünk át, ő azt felelte:
– Azért azzal még várjunk, hátravan két mérkőzésünk.
– De a görögök elleni teljesítményén mindez már semmit nem változtat. Élete meccsei sorában hányadik helyet érdemel ez az elődöntő?
– Hú, ezt így nehéz megmondani, de az tény, hogy én ezt vártam, erre készültem. Eddig mindig úgy kászálódtam ki a vízből, hogy maradt bennem hiányérzet, most először nem.
– Az alapcél teljesítése, a négybe jutás inkább nyugtató vagy serkentő hatással lehet a csapatra?
– Most fújhatunk egy nagyot, és megnyugodhatunk, ami azért is jó, mert mi akkor tudunk sikeresek lenni, ha a magunk nyugodt kis pólóját játszhatjuk.
Csütörtök este 20.15–től azonban az olimpiai bajnok horvátok jönnek szembe. Benedek Tibor, aki játékosként nyert már három olimpiai aranyat, a görögök feletti diadalt követő, össznépi lelkesedés sodrában egyszer csak kijelentette: ,,Most nagyon fontos, hogy ezt a mérkőzést lezárjuk, mert azt a védekezési taktikát, amely a görögök ellen bejött, a horvátok ellen bedobhatjuk a kukába. Nekik ugyanis van egy bivalyerős centerük és két kiváló lövőjük, így egészen mást kell majd játszanunk.”
